Egyre több bor gyűlik össze idehaza, amióta nincs kedvem egyedül megbontani egy palack bort. Csak társaságban kóstoltam az utóbbi hónapokban, de azért azt nem álltam meg, hogy amerre jártam, ne vegyek egy-egy palackot. Úgyhogy most elkezdtem „selejtezni”, vagyis a régebbi évjáratok féltett darabjait akár egyedül is megbontom hetente egyszer-kétszer. Most, hogy a szerkesztőségünk átköltözik a szomszéd utcába, lényegében nyugodtan kóstolhatok, már nem kell nap mint nap hat és fél kilométert hazavezetnem. Felvilágosodásom és eme tény örömére azonnal ki is húztam a dugót egy Heimann Családi Birtokról származó Szekszárdi Kadarkából: az évjárat 2007. 

Nagy fába vágtuk a fejszénket idén a Szekszárdi Szüreti Napokon. Szabózé kolléga fejéből pattant ki az ötlet - én meg bőszen támogattam - hogy kóstoljuk végig a fesztiválon fellelhető összes kadarkát. Kivétel nélkül. Tovább után tehát az összes szekszárdi összes kadarkája, először együtt. Zene persze van hozzá.

Olyan tételeket sikerült nemrég megkóstolni, amelyekből nem sok (pár száz talán) palack készült, de értékeiket semmiképpen sem hagyhatjuk szó nélkül. Bár jól tudjuk, az, hogy valamiből kevés készül, még nem garancia arra, hogy jó is lesz. Ezek a borok azonbantényleg különlegesek, egyediek és nem a megszokott trendeket követik.