Szokásos Duplacsavarnak indult ez a riport is, de aztán mégis más lett. Miközben mégsem lett más. A kóstolt tételek kölcsönös megfejtése és a kapcsolódási pontok keresése adta az este vezérfonalát, miközben még ettünk is egy jót. Pécsről indulva kora délután érkezünk Günzer Tamás nem is olyan régen átadott pincészetéhez. Körbenézni nem nagyon van idő, egy karton válogatott borral és a szomjas utazóknak szánt extra üveg rozéval, no meg poharakkal felvértezve már indulunk is úticélunk felé. 

A Pécsi Tudományegyetem szekszárdi Illyés Gyula Karán Bor és Turizmus Szakmai Konferenciát rendeztek május elején, ahol a kísérő programja egy izgalmas és többfordulós párbaj volt, de senki sem sérült meg, sőt a közel 120 fő résztvevő tapasztalatokkal gazdagodva és vidáman indult haza. Borok párbajoztak egymással, ezúttal kékfrankosok. Színes paletta tárult elénk a különböző borvidékek talaj és éghajlati adottságait tekintve, ami a borokban nagyon is megmutatkozott. Az est házigazdája Takler Ferenc volt.

A márciusi borszakkörünk témája a kékfrankos volt. Olyannyira közel áll hozzánk, de úgy tűnik a borászokhoz is ez a fajta, hogy a szokásos nyolc helyett kilenc bort kóstolhattunk, ráadásul négy pincészettől személyesen is eljöttek szakkörözni velünk. Bár sokan próbálkoztak a 2010-es évjárattal, mi nem ezeket találtuk izgalmasnak, 2011 sokkal közelebb állt a mintegy hetvenfős publikum szívéhez, összességében tanulságos boros esténk volt.