A cabernet franc lehet a magyar bor egyik kitörési pontja. A Franciaországból származó, Bordeaux-ban ma is meghatározó fajta új otthonra talált Magyarországon, a kicsi, vastag héjú bogyókat adó szőlő ugyanis képes arra, hogy komplex, nagy ívű, a terroir adottságokat megjelenítő bort készítsenek belőle. Miközben Franciaországban már több mint négyszáz éve szüretelik a tőkékről, a fajta Magyarországon nem volt ismeretlen, igaz, leginkább különlegességként tartották számon. E. 11-es klónját Egerben szelektálták. Elterjedni az 1985-ös állami elismerés után kezdett, de az igazi lökést a kilencvenes évek végére datálható. Bár a cabernet franc a magyarországi vörösboros vidékeken mindenhol fellelhető, s nagy szerepe van Egerben is, látványos áttörésről a Pannon Borrégióval kapcsolatban beszélhetünk.

Hosszasan kóstolgattam én ezt a három bort. Hordómintaként kaptam őket még két hónapja. Kibontottam, kóstolgattam, aztán a jegyzeteket jól elkavartam. Mostanság a második palackokat is megbontottam, a köztes időkben azért kitettem őket mindenfajta megpróbáltatásnak, nem csak a borhűtő kényelmes hűvösében pihentek. Hurcolásztam őket, voltak túl hidegben és túl melegben, egymáson, kartonban és polcok, bár fektetve mindig, állítva soha. Két körben győztek meg, nem tehetek róla, vállalom.

Három hónapja lassan, hogy a Szerdai Borklubban két tucat plusz még egy cabernet franc került ki a kóstolóasztalra. A Pécsi Püspöki Pincében jöttünk össze, voltunk szép számban, törzstagok és a villányi választott vezérfajta alkalmi kedvelői is. Javarészt Villány, javarészt 2006, de voltak máshonnan és más évjáratokból is. Kóstoltunk magyarok és nem mellesleg ideiglenesen hazánkban tartózkodó amerikai, ausztrál és indiai borászok is. Született persze végeredmény, tizenhét ugrotta meg a lécet, vagyis került 80 pont fölé - az átlagot osztom meg most a publikummal.