Időszaki kiállítás nyílt november 9-én a villányi Várostörténeti Múzeumban. A Bor(ász) Sors(ok) című tárlat a borvidék elmúlt 20 évére tekint vissza fotókkal és írásos emlékekkel. Elsősorban a borvidék nagy „öregjei” kaptak helyet a tablókon, de visszatekinthetünk a Villányi Borrend elmúlt húsz évére is, illetve végigtallózhatjuk a Villányban található pincék fotóit is. A kiállítást egy csokor bordallal a BorCanto együttes nyitotta meg Lakner Tamás vezetésével. A kiállítás alapötlete és célja az volt, hogy történelmi tablót állítsanak a villányi borvidék rendszerváltás óta eltelt húsz évének, megörökítve azt a fejlődést, ami ebben az időszakban végbement. A kiállítás azt mutatta be, hogy honnan hova fejlődött a borvidék, példát adva más borvidékek és fiatal borászok számára.

Kisjakabfalvát egy szerény tábla jelzi valahol a Fülemüle csárdától Villány felé kanyarodva. Nem jártam arra korábban sosem, kiesik a fősodorból. De talán éppen ez lehet az előnye, a falusi nyugalom, csend és békesség, ami itt fogadott. Két kilométerre a nagyvilágtól, a kis sváb falu a jakabfalvai vízfolyás keletről és nyugatról lankás dombokkal körülvett völgyében olyan, mint egy kis sziget. Nem véletlenül népszerű az ingatlant vásárló magyarok és külföldiek körében egyaránt, s nem véletlenül települt ide a Jackfall Bormanufaktúra sem.

A Vince-nap egyre inkább kezd beépülni nem csak a borászok, hanem a borkedvelők naptárába is. Január derekán, vége felé úgysincs miért koccintani, koccintsunk hát Vincével! A hagyomány felélesztésével két helyen is aktívan próbálkoznak, a villányi borvidéken a Vylyan a kezdeményező, akihez már újabb pincészetek társultak, míg Mohács Horváth Zoli (Planina Borház) szervezőmunkáját dicséri a külső kóstolók felé is nyitottá alakuló Vince-napozás.