A szokásos kedd esti kóstolón a szokásosnál szűkebb csapat kezd bele a húzósnak ígérkező, 20 boros sornak. A borok többsége Günzer Zoltán pincészetéből érkezett, a pannonborboltos srácok dobták be a közösbe, de van pár bor máshonnan is, egy részük bár ne lett volna, de hát belefutottunk egy rossz sorozatba is az elején, van ilyen, ezekre sok karaktert nem vesztegettünk. Aztán a végére Dusán is befut, több száz kilométer után jólesik egy rozéfröccs, de a vörösökből is kiveszi a részét. A borok közül is csak azokról emlékezünk meg, akik szintén befutottak.

Egyszervolt... Egy bor és egy pincészet története. Kanyarodjunk vissza 2007-ig. A Neiner testvérek ekkor mutatták be bikavérnek készülő mintájukat a Bikavér Bizottság egyik borászának. Bár a Bikavér-törvénynek eleget tett a bor, a siker mégis bizonytalannak látszott, így megkapta az Egyszervolt fantázianevet. Csak a kezdet tűnt kétségesnek, hiszen két évre rá palackba került a Holnemvolt, ami ma az egyik csúcsboruknak számít. A magyar népmesék jól ismert kezdőmondata a pincészet jelenkori történetének esetében is igaz.

Az ablakon beszűrődő napsütésben kezdjük a kóstolót, hol van már a húsvéti hó! Friss levegő, jó pár fehér és rosé/siller kezdésnek, a várakozás felfokozott, és esély van rá, hogy Szabózé is talál magának tetszetős tételeket. Aztán persze vörösök is lesznek, mire véget ér a kóstoló, esti hűvös váltja fel az áprilisi napos tavaszt.