Lazulunk. Nincs mit tenni. Kánikula van. Harminc. Harmincöt. Celsius. Nehéz összefüggő mondatokat alkotni. Amúgy se megy sokszor, dünnyögik most jóakaróink, de most végképp nem. Csak annyi erő marad, hogy bort nyitunk. Fehér legyen, most az, és ne túl sok. Kezembe akad egy cserszegi fűszeres. Legyen.

Volt itt vagy hat hét szünet. Mondhatnánk azt is, hogy végtére nyáron nyaraljon is az ember, de nem ezért volt. A folyamatos változás alól nincs menekvés, változnak az igények, emberek, tervek és lehetőségek. Hogy csak néhány példát említsek. Ez a hat hét inkább volt újragondolás, letisztulás, babrálás, gondolati és technikai szinten, rápihenés, átgyúrás. Most benyomtuk a zöld gombot, aki eddig is követte a Pécsi Borozót, szerves folytatást fog tapasztalni, hogy ilyen komolyan fogalmazzunk. A leállást egy kéknyelű kóstolás előzte meg, most visszatekintünk.

A Vinistra nem a legnagyobb, nem a legszakmaibb, nem a legnépesebb, de mégis a leghangulatosabb borkiállítás/vásár/fesztivál Horvátországban. Bár még nem voltam olyankor, amikor ne szemerkélt volna legalább egy napig az eső, mégis sok a csábereje. Például van malvazija, van tenger, van sok jó arc borász, és idén még villányi cabernet franc is volt. Ott jártunk, képes-szöveges rövid beszámoló következik.