Közel két hónapja történt, egy hűvös novemberi estén. A Corso Hotel Pécs előtt egyetemi professzorok gyülekeztek, a világ minden részéről idesereglett tudósok, hogy Villányba menjenek bort kóstolni. De mi tudtuk, hogy nekünk egy bejárattal arrébb az igazi helyünk. Mi a Bistro 48 önműködő ajtaján léptünk be, s már a felterített asztalok látványa jobb kedvre derített. Felderítésünk célja egy titkos társaság összejövetele volt, borklubnak álcázva fogásokat halmoznak fogásra, borokat borra, s közben bizonyosan titkos terveket szövögetnek. Megbízónk állta a cechhet, befizettünk az összejövetelre mi is. Figyelem, a folytatásban étvágyunkra és gyomorsavaink beindulására halmozottan veszélyes szövegek és képek következnek!

A Szekszárdi borvidék helye, lehetőségei, korlátai, feladatai – bor párokon keresztül bemutatva címmel tart borbemutatót január 19-én, szerdán a BorKultúra SzabadEgyetemen Gál József, a villányi Csányi Pincészet vezérigazgató-helyettese, a szekszárdi Liszt Pincészet korábbi főborásza. 

A csokoládé - sok más mellett - a kedvencek menüpontban van nálunk már régóta. Bár talán olyan mélységekig még nem jutottunk el, mint csokiban utazó kolleginánk, de kóstoltunk már kézzel készített bonbonokat dánokat, belgákat, szerbeket, horvátokat, szlovéneket, olaszokat, és még sok náció ítéltetett meg csokibonbon által, de a hazai pályán játszókról sem feledkeztünk meg sosem. A legszűkebb pátriánkban a csokikészítők sora nem volt eleddig túl bőséges, de Tésenyi Andrea - akinek csokiban fejlődését mi is végigkísértük -, azonban jelentős eredményeket ért el már rövid idő alatt is. A kakasos kézműves csoki találkozásáról a Vylyan-borokkal Iványi Emese mesél nekünk.