Kérem Várjon!
Cikkek
Újra érzem a tüzet
Egy bor: Szabó Zoltán Pécsi Zöldveltelini 2005
kenszei
2013 január 16.

Valahogy egyre nehezebben megy az írás. Mármint a borról. Néha úgy érzem, hogy túl sok az inger, túl sok minden felett siklunk el egyszavas mondatokkal, vesszük evidenciának. Néha nagyon jólesik lelassítani, elmélyedni a részletekben. Az élmény mélyebb, tartalmasabb, értékesebb.

Ez a bor nem létezik. Mármint nincsen belőle több palack. A pince eldugott zugában talált rá a gazda, nekem volt szerencsém megkóstolni. És végre úgy éreztem, hogy írhatnékom támadt. Mert bizony fontos dologra mutat rá ez a bor, fontos dologra, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni. Mert rohanás van, mindent gyorsan, frissen, mielőbb.

Valahogy manapság kezd nagyon nem divatos lenni érlelt, rusztikusabb fehérborokat inni. A világtrend a gyümölcsös, friss, üde, gyorslefutású borok felé húz, ezeket magam is kedvelem, de néha úgy érzem, hogy kezdünk átesni a ló túlsó oldalára, és hosszútávon bizony eléggé unalmasak ezek a típusú borok. Meg ugye csak a nagy vörösek érlelhetőek, eltarthatóak, érdemes őket elővenni hosszú pihentetés után. Valahogy ez a divatosabb hozzáállás.

Ez a bor rendületlenül állja az idők próbáját. Egy lesajnált borvidékről, egy (nálunk) nem feltétlenül a legtöbbre tartott fajtából. És mégis komolyan elgondolkodtat, hogy mire is lehetne képes ez a borvidék. S ezek a gondolatok nem feltétlenül terelik pozitív irányba a hangulatomat, de újra kortyolok a poharamból, és újra érzem a tüzet, az energiát, a megszólaló múltat.

Mert ez a bor minden pillanatában üzenetet közvetít. Aranyba hajlik a színe, de nem öregecske, sokkal inkább nemes színvilág ez, erőteljes, élettel teli. Az illat mély, és nagyon érett. Halvány gyümölcsök vannak, de teljesen más világ ez. Érett méz, jó pár óra levegő után jó nagy adag petrol és valami megfejthetetlen hűvösség. Elegáns, komoly. A korty széles és nagyon erőteljes. A mézes jegyek itt még erősebbek, a savai vibrálnak, komoly játékteret biztosítva az íz jegyeknek. Megint nem a primőr gyümölcsök köszöntenek, van egy jó nagy adag sósság is, kiváló kettőst alkotva a mézes-édes jegyekkel. Egy ismerősöm váltig állította, hogy ebben bizony maradék cukor van. Pedig nincs. Viszont van benne mélység, izgalom, rétegek, tartalom, távlatok. Vastag, de mégis inni akarom, komoly, de mégis szórakoztat.

Egy hét esztendős, kivételes értékeket hordozó bor a Pécsi Borvidékről. Mert ez a borvidék csodákra képes, hinnünk kell benne, tennünk kell érte!