Kérem Várjon!
Cikkek
Tolna a Kultúrkertben
A Pécsi Férfi Főzőegylet megfőzi a régiót
zoranka
2010 április 29.

A Gastro Artist Pécsi Férfi Főzőegylet úgy döntött, megfőzi a régiót. No csak képletesen, de a múlt héten már a második rendezvényükön kóstoltattak helyi ízeket a népes közönséggel. Korábban a Természetettudományi Múzeumban a sváb ételek csábítottak kóstolásra, most a Kultúrkertben a tolnai ízekből adtak bemutatót. Ez utóbbira sikerült eljutnom, a tolnai borászati konferenciáról (amelyről majd emzé kollégával még adunk bővebb beszámolót) hazajövet még éppen sikerült megkóstolnom a csirkepaprikást és a szerény személyemet mostanság gyakran álcázó sofőrt még némi Heimann Fuchslival is meglepték.

Kevés dolog mesél olyan közvetlenül egy soknemzetiségű régió lakosságának hagyományairól, gyökereiről, identitásáról, mint a gasztronómiája. A program célja a régió hagyományos ételeinek felkutatása, megőrzése, továbbhagyományozása, népszerűsítése. A szervező civil közösség, azaz a Gastro Artist lelkes férfitagjai összesen hat alkalommal, a szabad ég alatt készítik el az általuk felkutatott helyi specialitásokat az érdeklődőknek, a környék boraival gazdagítva az élményt, s alkalmanként bemutatva az ételekhez kapcsolódó népszokásokat is.

Fotók: Wéber Tamás

Most sem volt ez másként, a Kultúrkertben ülőhelyet nemigen lehetett találni, Heimann Zoli és Ági pultjánál a dugóhúzó meg se pihent, a kolbászkák már rég elfogytak, mire az autópálya szele Pécsre hozott, de a csirkepaprikásból még jutott egy derekas adag. Ízletes volt, kellően fűszeres, friss hozzá a kenyér s egy pohár bor is jólesett volna, egy pohár siller méghozzá. De hát iszik vagy vezet s az autó várt rám.

Fotók: Wéber Tamás

Az új arculatot kapott Heimann Fuchsli (legalábbis a testvérek közül az nekem ma este legkedvesebb) azonban aznap délután hozzám költözött. Csavarzárát ihletadás célzatából már pár órája letekertem s fékezem a tempót, nehogy elfogyjon. Az új etiketten Superman találkozik a Miskakancsóval, efZámbó István alkotása, illetve egy ide megálmodott változat szerepel. Merész címke, de kellően figyelemfelkeltő. Szoknom kellett, elsőre, amikor még a tervezés fázisában láttam, nekem is hunyorgott a szemem, de aztán megtaláltam benne, hogy mitől is passzol ehhez a borhoz.

Fotók: Wéber Tamás

Mert hát a Fuchsli is egy ilyen tradicionális, mégis innovatív alkotás. Szekszárd egyik legrégibb hagyománya sillerbor, de mára mégis feledésbe merült, legalábbis fősodoron kívül vagyon. Heimannék az egyik hangzatos nevét, a Fuchslit választották márkanévként, ma már jól cseng a piacon. A siller az ő tolmácsolásukban egy viszonylag alacsonyabb alkoholtartalmú, könnyedebb bor, gyümölcsös, ám szekszárdiasan fűszeres, önmagában is frissít, de szódával sem vétek inni belőle. Cseresznyés, málnás, epres illatok, ízek, jól megtartott savak, nem rövidebb, mint szeretnénk. A siller lehetne Szekszárd egyik vezérterméke, a rozé mellett (helyett?) ez működhetne könnyed helyi értékként. Amire szükség van, mert a nagy vörösek mellett azért bizony szükség van a hétköznapok boraira is.

Fotók: Wéber Tamás

De visszatérve a Kultúrkertbe, ahol jó hangulat és sok ismerős adott volna alkalmat a hosszú esti fröccsözésre, mégis a hazatérést választottam, ami a megelőző egyhetes zágrábi tartózkodást (beszámoló hamarosan) tekintve azért érthető, legfőképpen a szerző hároméves fia szemszögéből. Amíg azonban ott voltam, mosolyogtam, a fáradtság elmúlt. Pedig ott még Fuchslit sem ittam!

Fotók: Wéber Tamás

Május 29-én az orfűi malommúzeumban a már-már elfeledett baranyai kecskeétkeké lesz a főszerep. A jó hangulat s a jó borok garantáltak, a finom falatok kötelezően megkóstolandóak.

Fotók: Wéber Tamás

Legolvasottabb
Legfrissebb