Aligha gondoltam volna, amikor a legutóbbi rumkóstoló emlékmozaikját rakosgattam történetté a frangepánik lázat hozó illatában, hogy lényegében rövid időn belül bezár a bazár. Aztán körülvett bennünket valami alaktalan félelem, amely stációi, a félelem-dinamikának megfelelően váltogatták egymást: tanácstalan várakozás, eltúlzott rettegés, definiált realitás, megcsömörlött spleen, hurráoptimista végjáték-várás, most pedig valamiféle billegés, a hogyan tovább libikókáján. Bárhonnan vizsgálom a kialakult helyzetet, látható, hogy megváltoztunk, azaz más emberek lettünk, de félek, nem lesz elégséges a változás tartalmisága, valami valóban nagyszerűhöz.

A viszonyunk a füsthöz mondhatni: évezredesen emberi. Ahol füst van, ott tűz és élet. Viszont akit a viszki füstje megcsapott, az már sohasem lesz ugyanaz, holott a Nap továbbra is keleten kel, és nyugaton nyugszik. Lehet rajongani érte, vagy elhatárolódni tőle, de a stílusirányzat a szenvtelenség hőfokát aligha ismeri. Talán csak a döntés a további siker kulcsa, hogy a ppm-ek sűrűjében merre indulunk tovább. Sejthető, füstös viszkiket kóstoltunk a 19 Bar&Shop-ban.

Idén immár kilencedik alkalommal rendezték meg kicsiny hazánkban a Whisky Showra keresztelt, két napot (október 26-27.) felölelő rendezvényt. Neve is mutatja, hogy az országunkban egyre inkább hódító whiskykultúra előtt hajt fejet. Évről-évre egyre impozánsabb és nagyobb volumenű, amit jól mutat az is, hogy több, mint 60 féle különböző whisky és egyéb érlelt párlat kiállítói voltak jelen az eseményen.