Gyere el hozzánk csömiszkölni, hangzott az invitálás és ennek nem lehet nemet mondani. A szőlőzúzás részünkről lényegében elmaradt, viszont bejártuk az ültetvényeket, kóstoltunk friss borokat, piacra lépés előtti tételeket és beszélgettünk sokat, már ami a reggeli és ebéd között-alatt belefért.
Miután kényszerű fogságra ítéltettem, elhatároztam, hogy bepótolom a mulasztásaimat. Az utóbbi hetekben az elhúzódó orvosi vizsgálatok miatt feszültebb voltam, feledékenyebb, ingerlékenyebb és az írásfegyelmem is lazult. Nem szeretek lebegni, várakozni, hogy akkor jó vagy nem, hogy nem vagy igen, nekem a döntés kell, hogy továbblépjek. Amíg nem volt meg, írni se tudtam. Mások szerint korábban s azóta sem, de ezt elengedem a fülem mellett. A kórházi ágyon, 36 órás totális diétám ideje alatt, többet gondoltam az utóbbi pár hónap borvacsoráira s több esetben élénkebbek voltak az emlékeim, mint amit akkor s ott éreztem.