Kérem Várjon!
Cikkek
Négyből négy
Egy bor: Heimann Barbár 2011
zoranka
2014 március 28.
Az a bizonyos kettőezerhatos, az nagyon tetszett. Mit mondjak, tetszik a mai napig. Bár pont a mai napon lesz lehetőségem visszakóstolni, mert egy ideje már csak emlékeim vannak róla. Aztán van a 2007-es, amiből nemrég bontottunk egy palackot. Jó volt. A 2009-es, na igen, az egy kicsit erőteljesebb volt, vagy csak én emlékszám rá így? És most a poharamban a 2011-es, premier előtt.

Nem hiszem, hogy tévedtünk volna, amikor a 2006-os Barbár 91 pontot kapott tesztünkön. 2008. novemberét írtuk, a Pécsi Borozó az év tavaszán indult, tapasztalatlanabbak és bátrabbak voltunk. Mégsem gondolom merészségnek a 91 pontot, hiszen ezt követően minden Barbár-generáció aranyérmet hozott haza egy-egy rangos külföldi megmérettetésről. És itthon sem szűkölködtek az elismerő szavakban. 

Hogy ez persze a piacokon mit jelent, nem tudhatjuk, de ha egy filmnek készül negyedik része, az már jelenthet valamit. Az új Barbár új címkével a családi birtok generációs bővülésének hatásait hordozza, hiszen új címkecsalád részeként letisztultabb, elegánsabb megjelenésben találkozhatunk a Heimann-borokkal - jelzi ez is az ifjabb Heimann-generáció visszatérését/megérkezését a pincészetbe.

Hogy nekem a régi jobban tetszett-e, magam sem tudom, kezdek megbarátkozni ezzel az újjal, figyelgetjük egymást már pár napja. A régihez köt az a bizonyos hirdetés, nem találtam neten, pedig mi is lehoztuk anno, Heimann Zoli rambósított arccal adja a barbárt. De hát ezek csak kósza érzelmek, nem pediglen tények, hiszen az új valóban belesimul az új Heimann-arculatba, így kellett változnia minden bizonnyal.

A 2011-est bontottam ugye ma este, mire megjelenik az írás, már holnapután reggel lesz minimum, de konyhatitkokba nem avatjuk be mélyebben az olvasót. Az illata mély, enyhén földes, tömény gyümölcsösséget érzek benne, érett szeder, fűszeresség, kertből és hordóból, finoman. Az alkohol mutatja magát, de nem agresszív, a korty rágós, jönnek a sötét erdei gyümölcsök, érezhető, de nem durva a tannin, visszaköszön a földesség, enyhe dohány is felbukkan, és nekem bejön ez a krémesség.

Ahogy nyílik a pohárban, egyre inkább érzek kávét, csokoládét, pici borsot, némi konyakmeggyet, plusz tejszínes csúszósságot. Van súlya, teste, töménysége, de nem nehézkes, valóban csúszós, már a második pohárral kortyolgatom. 

Azt ilyenkor mindig el kell mondani, ez a bor még így, három évesen is nagyon fiatal. Az ilyen koncentrált, de savakkal is bíró, eleganciára hajtó borok iyenkor még csak bepillantást engednek, milyenek lesznek az évek múlásával. Nehéz jövendölni a magyar borjövőbe nézve, de itt azt kell mondanom, 5 évet még biztosan felfelé tart és majd utána kóstoljuk újra. Most 90+ a pontszám, ha muszáj. *****


Legolvasottabb
Legfrissebb