Kérem Várjon!
Cikkek
Rokokó Rosé
Egy bor, egy zenekar
zoranka
2014 January 29.

Borkeresztelőt tartottak Hosszúhetényben. A helyi gyökerekkel rendelkező, de talán ma már inkább pécsi zenekarként funkcionáló Rokokó Rosé lett a névadója Szabó Zoltán friss, 2013-as kadarka rozéjának. Palack robbant a pince falán, a háttérben naplementével, plusz szarvaspörkölt, házi pogácsák, kiflik, perecek garmadával. Aztán persze koncert is volt.

A 2010-ben alakult Rokokó Rosé több szempontból is színfolt a pécsi zenei életben, részben muzsikájuk is egyedi stílusvilágot képvisel, de az is jól megkülönbözteti őket a többiektől, hogy hat ifjú hölgy alkotja a bandát.

A pécsi-hetényi kettős kötődés azonos volt a borászban és a lánycsapatban, így Szabó Zoli egy általa bevallottan is borgőzös éjszakán eldöntötte, hogy a zenekarról nevezi el új rozéját. Az ötletet cselekvés követte, a lányok részt vettek a szüretben, taposták a szőlőt rendesen, a rozé így két férfi borászkéz és tizenkét női zenészláb közös munkája.

                                                                                                             Fotók: Hegyi Júlia Lily 

A mohácsi szüretelésű, kizárólag rozénak szedett kadarka alapanyagot Hosszúhetényben dolgozták fel, friss, gyümölcsös, nyárra hangolt rozé volt a cél és azt gondolom, hogy ezt sikerült is megvalósítani. A napokban palackba került bornak ugyanis még biztosan jót tesz némi üvegben eltöltött idő, hogy teljes, mosolygósabb arcát mutassa meg. Most sincs vele gondunk, érezni a friss palackozás általi nyúzottságot, de tartalmassága, üdesége, lendülete, jó savai, szép málnás-epres-ribizlis piros gyümölcsössége biztató jövőt ígérnek.

De hát mikor máskor kortyolgatnánk egy jó rozét, mint amikor visszatér a napsütés? Akkor jön el a hűtött rozé ideje, akkor bizony lecsavarjuk a kupakot. Jómagam ezt a bort, a Rokokó Rosét én leginkább tisztán kortyolgatnám (vagy éppen csak felfrissítve egy fröccsentésnyi szódával), annyira könnyed, annyira jó a svungja.

És ne feledkezzünk meg a címkéről sem, azt is a zenekar egyik tagja tervezte, van hangulata, aki a zenekart ismeri, onnan is jól működik, de a bor, a rozé vagy éppen Szabó Zoli oldaláról is abszolút belefér az eddig kialakult képbe. 

A zenekarból Csajkás Anna, illetve Szabó Zoltán közösen lendítették meg a ház sarkához kötözött rozéspalackot, ami visszapattanással ugyan, de ripityára tört. A bor szerencsére nem csak a földre folyt, de a poharakba is kaptunk belőle. Sőt, szarvaspörkölt is készült a borkeresztelő alkalmából, ráadásul a zenekarhoz kötődő lelkes sütőnők és férfiak által készített, még langyos kiflik, perecek, pogácsák is alapos tesztelés alá kerültek.

A Rokokó Rosé estéje nem lett volna teljes a zenekar fellépése nélkül, néhány dal erejéig belehallgathattunk zenei világukba, akadt köztük olyan dallam, szöveg, amit még szívesen visszahallgatnék. A borra még pár hetet biztosan várni kell, de ahogy a közönségben helyet foglaló pécsi vendéglátósok arcát figyeltem, bizonyára ott lesz a legfontosabb pécsi borlelőhelyeken.