Kérem Várjon!
Cikkek
Párbaj a Dorottyában
Heimann és Légli Kaposváron
zoranka
2012 április 03.

Újranyitott Kaposvár legreprezentatívabb szállodája, az 1911-ben épített Hotel Dorottya. A mai kornak megfelelően négycsillagosra rekonstruált szálló a régió legszebb báltermével rendelkezik, amit pécsiként is kénytelenek vagyunk elismerni. Ide invitáltak bennünket az első saját szervezésű rendezvényükre, ami egy borpárbaj volt Heimann Zoltán és Légli Ottó között. Mindketten túlélték, nem kell aggódni, ráadásul mi élveztük a délutáni kóstolót, a részletekről a hajtás után.

Mivel épp időben érkezünk, a Hotel Dorottya rövid bejárása után - régi barátunk vesz itt részt igazgatóként a nyitás körüli ügyintézésben, a bevezetésben -, máris az asztalnál találjuk magunkat. Somogyország harminc borbarát eminense foglal itt helyet rajtunk kívül, nincs könnyű helyzetben a vendégcsapat kapitánya, Heimann Zoltán. A szekszárdi borász Viognier 2011 borával kezd, amire Légli Ottó egy 2010-es Chardonnay-val válaszol.

Légli Chardonnay 2010: Illatban a fa jön először, kicsit zavar is, de aztán pár másodperc pörgetés után a bor is előbújik. Kis hordófűszerességgel turbózott citrusok, alma és körte is, kortyban élénk savak, még élénkebb citrusos vonal. Élénk savak, üde, ropogós chardonnay, kicsit gyorsan ér véget. (Nálam: 85 pont)

Heimann Viognier 2011: Illata friss. Citrusok, grapefruit, barack. Érettség, ahogy kortyban is. Van teste, nem olyan könnyed, mint szokott volt, de a bodzaszörpösség, a kis csalán és az édes virágosság játékossá teszi. Van némi krémesség a kortyban, gazdag, dús zamatokkal búcsúzik. (Nálam: 86 pont)

A küzdelem szorosnak bizonyul, azonban a somogyi hátország hozza a biztos voksokat, összesítésben fordul a pálya és Légli máris vezet. Egy-null a házigazdának. De máris érkeznek a rozék. Egyikük sem a rozéra alapozta a birtok jövőjét, mindkettő gazdánál viszonylag új jövevény.

Légli Rosé 2011: Pinot noir, kékfrankos és merlot. Illatban piros gyümölcsök, üdeség, élénk gyümölcsösség, tetszik. Kortyban kis disszonancia. Tiszta ízek, vannak gyümölcsök, kis tuttifrutti, de mintha némi maradékcukor kerekítené a kortyot. Kellemes, vannak savai, mégis lágy, elkortyolgatós bor. (Nálam: 83 pont)

Heimann Mammaróza 2011: Az illat elsőre zárt, fedett, ráadásul kicsit fülledt. A korty sokkal tisztább, kedvesebb. A merlot hozza a húsosságot, a kékfrankos visz bele némi lendületet. A szénsav itt kellemesen üdítővé, könnyedebbé teszi a bort. Összességében nem tiltakoznék ellene, de nem ez a stíl lesz a kedvencem rozéban. (Nálam: 83 pont)

Döntetlenre hozom ki. A közönség lokálpatriotizmusa a nyílt kóstolás miatt némileg befolyásolja a meccset, a partvonalról egyre többen buzdítják hangosan Léglit, így ellensúlyként asztaltársaságunk átvált Heimann, Szekszárd! rigmusok skandálásába. A publikum sem tud dönteni, így két gyors gól mindkét kapuba, az állás kettő-egy Léglinek. De majd a vörösök, csillan fel a remény sugara az egyenlítésre.

Légli Merlot 2009: Illatban hűvös, de elegáns benyomást kelt, bordós tónusok, abszolút hozza az északi merlot karaktert. Kortyban azonban nem is egyet lép hátrébb, az üdeség átvált alkohol-túlsúlyba, ehhez kis kesernyésség párosul. Nekem kis gyógyszertárasság is szorult bele. (Nálam: 82 pont)

Heimann Merlot 2009: Melegebb, kedvesebb illatok. Piros gyümölcsök, frissen és édes befőttben, tiszta, telt, dús. Nincs kevés alkohol, de valahogy jobban viseli ez a struktúra, több az anyag. Több a gyümölcs, több az érettség. Sokrétű, karamelles gyümölcsök, csokis szilva, ráadásként mintha a kertben sétálnék, zöldfűszerek simogatnak. Tartós a korty. (Nálam: 88 pont)

A közönség sem gondolja másként, az egyenlítés a meccs gólja. Barátok, borászok, kedélyes döntetlen az első kaposvári borpárbajon. Majd’ megfeledkeztem róla, a nyitányon is volt zene, azaz ének, a Vivat Bacchus itt ismét visszatért és szórakoztatta bordalaival a nagyérdeműt.

Mi sajtokat kóstolgattunk addig, jó volt a választék, nem is maradt a tálon sok kocka. Úgy hallottuk, a május derekán nyíló étteremnek Várvízi Péter lesz a kreatív séfje, tanácsadója, jó stábot igyekszik összerakni, és a tulajdonosok szándéka szerint ez lesz Kaposvár első igazán gourmet étterme. Szurkolunk neki, az elsők között jövünk kipróbálni.

És jött a ráadás is, a borászoktól ezúttal, mégpedig vakkóstoló formájában. Egy fehér és egy vörösbor. Ennyit árultak el. Nekünk kellett kitölteni: borász, borfajta, évjárat. Mivel Heimannéknak egy fehérbora van, az már bekerült, a borászt beazonosítani nem volt nehéz. A vörösben egyértelműbb volt a történet (Heimann Kadarka 2009), a fehérnél azért agyaltunk mÁkos kollégával, ő elhamarkodta, én megfontoltam (Légli Rajnai rizling 2009) s a végén egyetlen telitalálatosként élvezhettem a perc dicsőségét, bár a telitalálat ajándékot ezúttal nem ért…

Vagyis azért kaptunk mindannyian, Heimann Zolitól a Barbár 2009-es verzióját kóstolhattuk meg zárásként. Ahogy zárni kell, nagyvonalúan, elegáns, remek borral.