Kérem Várjon!
Cikkek
Kutjevo közel van
Enjingi-borvacsora a Szent György Fogadóban
Keresztény mÁkos
2011 február 28.

Ivan Enjingi boraival rendeztek borvacsorát a pécsi Szent György Fogadóban szombaton. Az étterem hagyományteremtő szándékkal tervezett programjának első estjén majd ötvenfős vendégsereg tehetett kalandozást egy kutjevói pincészetben: az erős felütés egy negyedévszázados tölgyfahordóban érlelt zweigelt törkölypálinka volt. „Hiába származom a Balaton mellől, hiába jártam már számtalan helyen a világban, Magyarországon még sohasem tartottam borvacsorát” – köszöntötte a vendégeit Ivan Enjingi, egyúttal kifejezte örömét is, hogy végre sikerült megszervezni egy ilyen bemutatkozást.

A borászat Pécstől alig száz kilométerre, a horvátországi Venjén található, Ivan Enjingi itt termeli a szőlőt 55 hektáron a Papuk-hegység lábánál, a híres kutjevoi borvidéken. Mint a borász elmondta, az ültetvényein található ötszázezer tőke átlagéletkora tizenöt év, „de a kivételes minőséget a harmincöt éves tőkék biztosítják”.

Az első szőlőtőkéket a Magyarországról ide áttelepült dédnagypapa Koloman (Kálmán) Enjingi ültette, még 1890-ben, ezt a területet vette át 1957-ben Ivan Enjingi. Számára azóta is a borról szól minden. A borászat egyik legfontosabb ismérve, hogy többek között a klímának is köszönhetően teljesen biodinamikusan működik. A talajt alkotó vulkanikus kőzet rendkívül jól tartja a hőt, így még a nagy hőmérsékletingadozások alkalmával sem engedi a páralecsapódást, ami miatt a lisztharmat kockázata minimális. Az itt megtermelt szőlő egyébként a borászat saját százötven hektáros mezőgazdasági területéről származó tölgyből készült fahordókban érlelődik.

A borvacsora alkalmából öt bort kóstolhattak meg az érdeklődők. Az első bor egy 2009-es Graševina (olaszrizling) volt, melyhez medvehagymával és tepertőkrémmel összegyúrt, hajtogatott, kemencében sült pogácsát kaptunk. A bor friss és ropogós volt, jó savakkal és mineralitással, igazi helyi jellegzetesség.

A második volt az est legkiemelkedőbb bora. A 2006-os Rajnski Rizling-et (rajnai rizling) a pincészet egyik büszkesége. Késői szüretelésű, sárgás-zöldes szín jellemzi, és lágy krémesség. Ehhez egy zellerkrémlevest kaptunk pirított feketekenyér kockákkal, étel és bor talán itt talált leginkább egymásra, a rajnai savai most jó szolgálatot tettek.

A 2009-es Zweigelt csavarzáras üvegben érkezett, s mint Enjingi elmondta, a nagyon friss bort főleg szederre, málnára és áfonyára emlékeztető ízvilág jellemzi. Számomra kicsit túlontúl is friss volt, önmagában még nagyon fiatal, viszont egészen jól működött a piros gyümölcsökkel párolt, marha fehérpecsenyével, melyhez egy kissé egyhangú kukorica gánica és pirított mandulás, fanyarba hajló meggymártás volt tálalva.

A főételhez, mely bárány csülök volt rozmaringos zöldséges pácban, szalonnával tekert hordóburgonyával, eredetileg egy pinot noir volt tervezve, de Ivan Enjingi kérte, hogy inkább egy késői szüretelésű, tölgyfahordós érlelésű 2007-es Graševina kerüljön az asztalra, mert náluk a bárány mellé ilyet töltenek a poharakba. Persze mikor megjött a fogás mindjárt mondta, hogy nem ilyen módon elkészített bárányra gondolt, de talán mégsem volt melléfogás a bor és az étel párosítása, a bárány feszesre zárt a grasevina mellé.

Az est zárásaként egy 2003-as, Enjingi szerint bikavér jellegű, öt borból álló küvét kaptunk. A Venje elnevezésű bor pinot noir, kékfrankos, merlot, cabernet sauvignon és zweigelt házasítása, az étel-bor harmóniához egy 70%-os kakaóból készült narancsos desszertkülönlegesség járult hozzá. Mély, tartalmas textúra, ami megbirkózott a desszert erőteljes ízvilágával is.

Ilyen estekre pedig szükség lesz a jövőben, mert Pécstől alig egy óra autózásra, meg egy határral odébb igazi gyöngyszemek találhatóak és hiba lenne nem felfedezni ezeket a magyarországitól eltérő mentalitású és jellegű borászatokat és borokat.