Kérem Várjon!
Cikkek
Két bor egy pincéből
Heimannok 2007-ből, gyorsjelentés
zoranka
2009 október 27.

Két palack zsibolyog már pár hete a borhűtőmben, nem kerültek még piacra, de már palackban várják a kóstolást. Halogattam, mert jó emberekkel, jó alkalommal szerettem volna megkóstolni. Megtörtént. Volt előtte egy vadpörkölt típusú vacsora, Jamie Oliver receptjének nagykozári adaptációja, remek volt, házi, meleg kenyérrel, no meg azért vörösborral körítve, Mendek Mozaik 2004. Aztán meg a langyos októberi estében, a teraszon tettük ki a kerti asztalra a két bort. Nem megyek túl mély elemzésekbe, inkább afféle hangulatjelentés következik.

A Heimann Családi Birtok két 2007-es borát bontottuk meg, előbb a Stílusgyakorlatot, amelyből kettőt is terveznek ebből az évjáratból a pincészetnél, mi a "100% sagrantino" változatot kóstolhattuk meg, de ugyanilyen kíváncsiak várjuk a "100% tannat" verziót is. A másik pedig egy dűlőszelektált cabernet franc, amely a Batti-kereszt megkülönböztető jelzést kapta meg.

Öt kóstoló, két palack Heimann-bor. Nagykozári emberünk, Fenyő ki szerette volna próbálni újonnan beszerzett vákuumozóját, de esélye sem volt. Nem maradt. Mert hát ugye a végén kezdve a sztorit jó boroknak bizonyultak. (Sokan kritizálnak bennünket, hogy miért nem írjuk le egy borra, hogy jó. És hogy miért csak szép? Ez ugyan egy külön poszt, poszt-sorozat témája is lehetne, de azt gondolom, hogy a mi nyelvezetünk nem tipikusan boriskolás, nem borszakírós, de mégcsak nem is borsznob "szaknyelv". Úgyhogy mi le is írjuk, hogy jó. De a szép és a jó nem fedi egymást teljesen, szoktuk is hasonlítani a borokat például nőkhöz).

És ha már női dolgokról beszélünk, ezek a borok bizony alapvetően férfias borok. Hozzáteszem, mindkét tétel még nagyon fiatal, még nagyon változó formát mutatott, kevés lecsillapodás, sokkal inkább erő, energia és frissesség jött belőlük. Elébb a Stílusgyakorlatot (100% sagrantino) bontottuk. A Mendek Mozaik után az első korty kicsit édeskésnek tűnt. Színre ez volt az áttetszőbb tónusú, ám nem mélység nélküli, néhol ibolyás, néhol gránátos felvillanásokkal. Illatban kékáfonya és piros ribizli, ráadásul mintha némi kis parfümösség is bujkált volna benne.

Kisferó és a Heimann-borok

Kisferó kolléga rögvest a másikra bukott szaglóérzékszervileg s megállapította, hogy habár vannak bennük közös vonások, de a cabernet franc bizony érettebb anyagnak tűnik, több fekete, néhol talán még túlérett erdei gyümölccsel. Hogy mindezt honnan tudta kivenni, nem tudjuk, mert mire ez elhangzott, a pohárból a bor is szőrén-szálán eltűnt.

A zamat hosszúságát így már a második körben voltunk kénytelenek kielemezni. Itt a Stílusgyakorlat elveszítette azt az édeskés kezdést és sokkal több tannint mutatott be. Nem túlfeszített a struktúra, nincs minden az utolsó molekuláig kisakkozva, mondhatnám van még benne kócosság, de nekem jöhet a harmadik tesztpohárral is, kezdtem az értékelést, mire halk kortyolgatás köszönt vissza. Aztán azért mindenki hozzátett egy-egy ízemléket, így azt mondhatjuk, hogy áfonya alapon, kis szilvával és még kevesebb szederrel, nem izmozásra készített bor ez, amiben azért van tannin rendesen és az alkohol sem fog egyhamar elpárologni. Kis virágosság, az végigkíséri, persze, nem sok sagrantino került mindeddig a poharamba, de van, akit ez zavart, engem speciel nem. Azt gondolom, hogy izgalmas játék ez a Stílusgyakorlat, azt is mondhatnánk, hogy olyan "heimannos", minden évben más hangszereken játsszák, idén ráadásul duplán, de nem ez a meghatározó a pincészetben.

A dűlőszelektált cabernet franc már egy fokkal több komplexitást mutatott mindenki poharában, zömökebb, masszívabb, még több zabolázatlan energiával. Illatára rímel az íz is, hiszen van benne meggy, szeder, áfonya, van benne vanília és sonka, van benne szintezettség, egymás után nyíló rétegek, az illesztéseknél még nyikorog néha, de ez belefér. Időt adunk még neki, most korai lepontozni, de már egy-két év múlva azt hiszem, felfelé kerekítene a tollam. Most is jó volt megkóstolni, ebben a fázisban is izgalmas volt. Ha most kellene bontani, akkor inkább Stílusgyakorlat, ha meg a pincém szabad kapacitását szeretném feltölteni, akkor a Batti-kereszt adta cabernet franc-ból tárolnék be nem keveset.

Ráadásul azt is megjegyzem, hogy jönni fog hamarosan a Franciscus nevet viselő házasítás, a Barbár mellé/főlé belőve, éppen cabernet franc (viszont az a Porkoláb-völgyi francia cabernet franc lesz) és sagrantino házasításként. De ez majd egy másik poszt témája lesz.