Kérem Várjon!
Cikkek
Egy teremnyi Texas, Mexikó
Andor eszik: Tex-Mex Étterem, Pécs
W. Hollósi Dániel
2009 január 20.

Pofán röhögtük a telet. Hidegtűrő képességünket nem teszteltük tovább, mexikói életérzésért mentünk a Teréz utcába, a Tex-Mex Étterembe. Egy teremnyi nyár az ónos eső meg a csúszós utak városában. És igen, köszönjük Isten, hogy nem volt az étlapon chilis bab!

 

 

Csak azért vagyunk rabjai előítéleteinknek, hogy utóbb kellemes csalódásban legyen részünk. A Tex-Mex neve számtalanszor felmerült már bennünk, de aztán fölényes tudatlansággal hessegettük el magunktól, mert minduntalan chili paprikával agyonfűszerezett magyar ételeket, kommersz és fantáziátlan mexikói utánzatokat vizionáltunk. Hát igen, belefutottunk már néhány magát mexikói konyhaként ünnepelő pénznyelőbe, ahol a „szombrérós” szalmabábút leszámítva a chilis babban és a Coronita sörben merült ki Közép-Amerika gasztronómiája.

A szerencse azért velünk van, de a Teréz utca 10. szám alá érdemes célzottan, asztalfoglalással a zsebünkben érkezni, egyrészt a szűkös és célzott nyitva tartás miatt (kedd-szombat 17.00-23.00), másrészt mert a Tex-Mex nem rendelkezik végtelen térrel, és rendszerint tele van. Egyszerű, de hangulatos belső térbe lépünk be Andorral, s már akkor kő esik le a szívünkről, amikor nem lopótökcsörgővel libben elénk a pincér. Stílusos, visszafogott, de azért átjön a mexikánó életérzés, a színek miatt biztosan. S még Andor szokásos morgolódása is elmarad, bár nincs külön dohányzó helyiség, nem lebeg körbe minket cigarettafüst. (Lehull a lepel, gyanítottuk, hogy létezik működő és eredményes elszívó a városban.)

 

Csípős sajtlevessel kezdünk jalapeno paprikával (600 Ft), és pár kanál után már ki is melegszünk, azért még tűréshatáron belül, de tizennyolc éven aluliaknak csak nagykorú kísérete mellett ajánljuk. Szeretjük, de ódákat nem zenghetünk róla, szégyenlős bemelegítés csupán, de legalább a beígért sajt nem hiányzik belőle. A ráhangolódást Ensalada Tex-Mex erősíti (1350 Ft), egyébiránt a ház egyik specialitása. Azért frissen sült zöldségekkel még nem lehet minket megvenni, de a korrekt alapanyag/elkészítés/tálalás után nincs egy rossz szavunk se, hozza a formáját a saláta anélkül, hogy túlerőltették volna a fűszerezést.

A Tex-Mex étlapján rendes kis csoportokra osztották fel a főételeket, fajitas, taco, quesadilla, burrito stb. gyűjtőszavak alatt bomlik ki a mexikói konyha. A közeli rokonság miatt nehéz túlságosan mellényúlni, ígért ízvilág alapján rendelünk. A Ranchero fajitas-szal (2200 Ft) nemzeti eledelt választunk. Szemet elégedett mosolygásra ingerlő tálalás, a saláta, szószok és öntetek kísérik takaros rendben a még sercegő serpenyőben érkező, tequilás-korianderes pácban érlelt bélszíncsíkokat, melyeket búzatortillával teríttek le. Hálával fogadjuk az új ízvilágot, bár a koriander felülkerekedik a tequilán, mindketten megmaradnak a háttérben. Evés közben pedig lázasan keressük a nekünk legjobb párosítását a húsnak, tortillának és a szószoknak, de nincsen legjobb, mert hol a fokhagymás-joghurtos, hol a darált paprikás, vagy a salátás kombináció kedves nekünk.

Al Pastorral (1900 Ft) folytatjuk a vacsorát („ahogy a pásztorok szeretik a taco-t”), a ropogósra sütött, félbehajtott tortillát szűzpecsenyével,  fehér hagymával és körtével töltötték meg (s hozzá szervírozták a szószokat, salátát, stb.) Rendeléskor még fanyalogtunk a körtén, szájban már szépen simul bele a harmóniába. Tortilla, hús rendben, szótlanul eszünk Andorral, csak a szalvétát ölünkből kivéve realizálódik bennünk, hogy egészen elfeledkezve magunkról, szó és kritikus gondolat nélkül fogyasztottunk.

Közben bezár a konyha is, de fél órával a sütő lekapcsolása után még bevállalják nekünk az Azték csoki piramist (550 Ft), mely bár rendben és finom, kicsit izgalmasabb zárszóra számítottunk. (Rossznyelvűek sima csokoládé-süteményként aposztrofálnák, mi inkább magunkat szégyelljük, hogy nem Créme-karamellt pirított dióval, vagy Lime habot Y pohárban mentával rendeltünk.) Felbátorodva a Tex-Mex, azt kell mondjuk, legalábbis jóval magyar átlagon feletti teljesítményével, nyugodtan kérjük ki az espresso-t (280 Ft), mely kellemes meglepetésünkre Dallmayr IO, méghozzá remekül lefőzve.

Hazafele menet, a hideggel mit sem törődve már csak azon tépelődünk, hogy eddig miért nem jártunk a Tex-Mexbe. Hetente azért már kicsit sok lenne az intenzív Mexikóból, de tágabb időközökkel ajánlott bevállalni, következetes rendszerességgel. No nem csak a zökkenőmentes bankkártyás fizetés miatt, de pozitív a visszafogott, mégis találó hangulat, a lelkes konyha, és szívélyes kiszolgálás. Nem csúcskategória, de maga nemében éllovas lehet. És élnünk kell a gyanúperrel: a srácok nem (csak) a pénzért csinálják.

Legolvasottabb
Legfrissebb