Mindig örömteli, amikor borászok összefognak, és olyan időpontban próbálnak boros rendezvényt tartani, ami nem megszokott – mégha kötődik is hozzá komoly boros hagyomány. Különösen a Balaton vidékén akut ez a probléma, hiszen a július-augusztusi fürdős főszezon a tóparti borászok (sőt, egyre inkább a kicsit beljebb lévők esetén is) a készletek egy részének a gyors fogyását megoldja. Ezért a többi borvidék átlagánál kevesebbet kell tennie az itt elő borásznak: minden elképzelés, stratégia, törekvés ellenére nincs a Balaton partján olyan hely, pláne több is, összefüggően, ahol egyrészt, a július-augusztusi forgalmat ne a fürdőturizmus generálná, másrészt, a főszezonon kívüli időszakban, még a május-júniust, valamint a szeptember-októbert tekintve is, nem feltétlen a borágazat szereplői által kreált vonzó események láncolata vezérli a turizmust…
Ilyen alkalom a Vince-nap is, amely ugyan mára országos boros hagyománnyá nőtte ki magát (messze nem volt mindig az), viszont, a január 22-i (vagy környékbeli hétvégi) időpont nem kimondottan egy turisztikai leányálom. Garantáltan az egész év egyik leghidegebb napja/hétvégéje ez az időszak (idén sem volt ez másként, öt héttel a tél vége kisebb bátorsággal is kijelenthető, hogy épp a 20-ról 21-re virradó éjjel a tél valószínűleg leghidegebb éjszakája volt). A nappalok hossza ugyan már nő, de ez még messze „nem az igazi”. Végezetül, hogy csak egy harmadik dolgot említsek meg, a karácsony-szilveszter kombináció után nem ez az időszak az, amelyben a legvastagabb a pénztárca, meg leginkább kedv van alkoholt fogyasztani. Mert ugyan ez egy kóstoló esemény, de azért szerveztek kisbuszt, más eszközzel is biztosítani lehetett az eljutást, sőt, akár a helyszínen is lehetett aludni, azaz, volt lehetőség arra, hogy ne csak kóstoljunk és „köpködjünk”.
Ennek ellenére, azt gondolom, a megjelent vendégek elég szép számmal képviseltették magukat, kétségtelen a rádpusztai Gasztro Rendezvényközpont létesítménye szellős elhelyezést biztosított. E sorok írója ennek kifejezetten örült, középső középkorú életszakaszára kifejezetten nem kedveli (ide eredetileg egy sokkal markánsabb szót írtam…) azokat a feszteket és eseményeket, ahol a borásszal/más vendéggel/bárkivel egy méterről is ordibálni kell már, mert egyszerűen nem hallják… Itt ilyen nem fenyegetett, és, ha kétszer ennyien vannak is, akkor sem fenyegetett volna. Röviden, a fiziológiai kényelem iránti várakozás azért jelentősen meghaladja a várt élmények iránti várakozást…
A rendezők, a Balatonboglári Borvidék, a Dél-Balatoni Borút, valamint a résztvevő borászok (tizenheten, részleteiben ld. később) által szervezett esemény szakmailag is elérte a célját. Újbor kóstolót tartani mindig kétélű „fegyver”, egyrészt, a kész bor tényleg piacos-e már, tényleg érdemes ilyenkor bemutatni. Ha még nincs kész, majd kész lesz 1-2 hónap múlva, van-e értelme, vagy másként, mennyi a kockázata elővezetni, hogy „most ilyen, de hidd el, ez két hónap múlva sokkal jobb lesz”. Az egyes borászok ide vonatkozó taktikai lépései különbözőek voltak, de leginkább reaktívak. Így nem biztos, hogy a legújabb, 2023-as évjáratról kell majd ebben a cikkben áradozni, de egyrészt, ez nem is baj (mutatja az itt készített borok beltartalmi értékét ez is), másrészt, egy Vince-napi újbor kóstoló azért összehasonlítatlanabbul nagyobb változatosságot, értéket tud felmutatni, mint egy… Márton-napi…
Az évjárat irányai azért itt már látszanak, főleg olyan fehérbor hangsúlyos területen, mint ez a borvidék. Főként fontos ez egy olyan évjáratnál, amire borvidékek között és borvidéken belül is mondtak már szinte mindent – abban egészen egységesek lehetünk, hogy ennek az évjáratnak az idő jót fog tenni, és szintén az idő dönti el majd, ex post, hogy tényleg jó évjárat volt, vagy inkább felejtős (és nem egy október elsejei, erősen marketing „szagú” kijelentés…). A kóstolt újborok átlaga alapján úgy tűnik, Boglárnak azért nincs miért átkoznia az amúgy szőlészetileg ro…, piszkosul nehéz 2023-at.
Ennyi bevezető után nézzük a borokat, hogy aztán, keretes szerkezetbe foglalva, térjünk vissza magára a rendezvényre.
Balatonboglár, mint ahogy a többi balatoni terület is, összenőtt az olaszrizlinggel. Szinte minden pincészet rendelkezik is legalább egy (a friss, üde, tartályos stílust képviselő) borral. Mások még mással is. Szombaton az Androsics Birtok 22-es Balatonbor borát és a 2023-as tartálymintáját, a Légli Pincészet 2022-es érlelt, most forgalomba hozott borát, a Zöld Ajtós Ház 2023-as borát, a Rádpuszta Birtok 2021-es „Csendes” prémium borát, Bujdosóék 2023-as Balatonbor borát, és Veszprémiék 2022-es Balatonbor borát (kifutó tételként) lehetett ebből a fajtából megkóstolni. No, és a Konyári Fecske Fehérben is van, de ott olyan sok az egyéb fajta, hogy nem tesszük ide.
Látható, két nagy részre bontható a kínálat. A friss, néha még tartálymintás 23-as tételek összességében nagyon szépek voltak, kirobbanó frissességgel, édes, érett alma és citrus illatokkal, nagyon zamatos ízzel, néha enyhe csonthéjas felhanggal – hát ezekből egy jó hideg behűtött fröccsöt inni 4-6 hónap múlva… Igen, nagyon jó élmény lesz. A kóstolón mindhárom tétel a nyolcvanas pontok legvégén „ficánkolt”, csak remélni merem, hogy ez az aranyérmes, vagy a közeli állapot még hosszú hónapokig kitart. Az óborok közül a két prémium tétel említésre méltó.
A Rádpuszta „Csendes” ezen évjárata már régen a piacon van, a Légli viszont éppen egy hónapja jelent meg. Lenyűgöző mindkettő. A Rádpuszta 4 g maradékcukra, enyhe fás behatása, visszafogott termése egy nagyon markáns karaktert biztosít a bornak, amely kiemeli az olaszrizling megszokott aromajegyeit, ugyanakkor hosszúvá teszi a kortyot. Ez a hosszú korty aztán minden egyes alkalommal más és más ízjegyeit mutatja be a bornak. A Légli tétel picit más iskolájú, itt a hosszú tartályos érlelés végig finomseprűn történt, ennek köszönhető a beltartalmi értékek változatos és mély rétegződése, amelyben az alma dominál az elején, a finomseprűnek köszönhetően egy már majdnem végtelen krémesség jön, amit aztán némi tropikus jegyek megjelenése zár le. Itt is nagyon szépen rétegzett a bor, hosszú korttyal. Mindkettő 92 pont, mindkettőt bárhol, bármikor, bármivel szemben, nagyon bátran és büszkén oda lehet rakni.
Ha a fehér vonalon megyünk tovább, akkor találhattunk még két fajtát, amely olaszrizlingi magasságba emelkedett, ami a felkínált mennyiséget illeti, mindenképp. Ez pedig a chardonnay, valamint a rajnai rizling. Előbbi inkább egy történelmi örökség, amely azonban masszívan tovább él, és említésre méltó minőséget is tud adni. A bor adottságainak megfelelően inkább az érettebb vonalat kóstolhattuk, az IKON Borászat és ugyan a zenittel házasítva, tehát nem fajtaborként, de a Dorner Pince is kihozta a 2023-as évjáratot.
Az érettebbek mindegyike felmutatott valamilyen szép beltartalmi értéket, ezek jellemzően az érett körtés és az érlelésből adódó (finomseprű, nagyobb hordó, felkeverés) krémességet követték, mint az Androsics 2022 Selection, a Rádpuszta 2022, a Zöld Ajtós Ház „Battonage” 2022, a Várszegi Chardonnay 2022. Kiemelkedett azonban (legalábbis szombaton) két tétel, egyrészt Várszegiék prémium, Wieland Selection borának 2021-es kiadása, másrészt Veszprémiék 2022-es prémium bora. A Várszegi bor hordóban ért, vajas, krémes jegyek, kicsi vanília, majd (édes) körte követi. Második, de még inkább harmadik kortyra a sorrend fordul, és „visszaüt” a gyümölcsös jegy, szépen rétegezve tovább a bort. Akkor és ott ez 90 pont. Még eggyel több, 91, és ezzel az est Chardonnay „győztese” nálam a Veszprémi prémium 2022-ből, szintén (12 hónapos) hordós érlelést követően került palackba, hogy úgy is érjen kicsinyt. Egy izgalmas, gyönyörűen selymes bor, ahol a kortyban a gyümölcsös és a hordós jegyek szinte játszanak egymással, hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Rendkívül zamatos, nagyon jól kiegyensúlyozott, nagyon szép bor.
(Folytatjuk)