Amikor kimondjuk a magnum szót, sokaknak Tom Selleck jut eszébe. Én azok közé tartozom, akiknek egyrészt Clint Eastwood Piszkos Harryként, másrészt a méretes borospalackok. Másfél liter kiváló bor, tőlünk nyugatabbra nagy presztízse van ezeknek a palackoknak, állítólag szebben, lassabban, harmonikusabban érik bennük a bor. Évente egyszer a Polgár Pincében szervezünk egy kis kóstolót, valami rögtönzött tematikával. Idén Kapronczai Balázzsal a magnumokra esett a választásunk, lévén a pince rendszeresen tesz el borokat ebben a méretben, 1995-ig visszanéztük őket, íme a tapasztalat. A pince mélyén felsorakozott magnum regiment hosszú estét jövendölt. Nyolc bort választottunk ki végül, amelyekről kétségtelen szubjektív véleményünk és az objektivitásra törekvõ borbírálat egybevetése után úgy véltük, jót tett nekik a magnum ereje.
A törköly – a finoman préselt szőlő héja, húsa, magva – az egyik legjobb pálinka alapanyag, ennek ellenére kissé hányatott múlttal rendelkezik. Sokan borászati hulladék-hasznosításként tekintettek a törkölypálinka készítésre, ebből természetesen silány minőségű, néha ihatatlan italok is készültek. A harci Brill Pálinkaház évek óta igyekszik visszahozni a törkölypálinka elismertségét, népszerűségét, legújabb céljuk a szekszárdi kadarka és bikavér törkölyök különleges ízvilágának bemutatása.
Tolna megye Svájcába érkezünk meg, amikor a lankás, kacskaringós úton elérjük Bátaapátit. A tiptop kis falu szívében található az Aponyiak egykori épülete, melyben ma is egy tradicionális és hatalmas múltra visszatekintő család üzemelteti a borrégió egyik legkiválóbb pincészetét. Ide érkezik a légvonalban sem túl közeli Tokajból Domokos Attila, hogy Erdélyi Árpáddal a Tűzkő Birtok igazgatójával megtalálják a tolnai és a tokaji pincészet kapcsolódási pontjait. A két tekintélyt parancsoló férfi bele is vág rögtön a beszélgetésbe, hiszen sok a közös téma.
Vannak borok, amelyek vakon is levehetünk a polcról. Ismerős címke, fajta rendben, az évjárat szinte érdektelen. Nem csak a boripar tömegtermékei hozzák ezt, de vannak olyan típuskedvenceink is, amelyek kisebb műhelyekben készülnek. A magyar éttermek jórészében a merlot rég és talán most is a Heimann Merlot-t jelentette. Már kapható a 2011-es évjárat.
Lassan kialakult a rendszere a kétheti baráti-szakmai kóstolgatásainknak, az apropó persze mindig néhány új bor, amihez hozzácsapunk pár kedvencet és arról kevesebbet beszélünk, ami a legfontosabb, hogy jó barátok között bort inni, beszélgetni. Jegyzetek születnek, hol több, hol kevesebb, most kedden szorgalmas voltam és talán csak egy bornál maradt el a szöveg. Amit a hajtás után mutatunk be, ott viszont jegyzetelhettem, mert mindannyiunknak volt véleménye.
A gombák nem csak külön ágat képviselnek a növények és az állatok mellett, de a gombákkal való foglalkozás külön és különc terepe az élõlényekkel kapcsolatos szakmáknak is. A mikológia mint a gombák tudománya talán a leginkább kötõdik a gasztronómiához, ahhoz, hogy mit és hogyan ehetünk meg. Elhivatottság, tudás, óvatosság és természetbarátság a szakma védjegyei, amivel a Pécs közeli Komlón élõ Bársony Kornél szabadfoglalkozású mikológus is kivívta az országos szakmai elismerést, aki mellesleg 40 éve gombaevõ vegetáriánus.
Nemrég családiasra tervezett, majd szlovák törzsvásárlókkal feltuningolt vertikális kóstolót rendeztek Gere Attila Pincészetében. A Kopár tíz évjáratát bontották meg, volt még egy ilyen alkalom Budapesten is, mi Villányt választottuk. Az autentikus helyszínen tíz bor érdekelt bennünket, szorgalmasan jegyzeteltünk, kóstolgattunk, összegeztünk. A végeredmény a hajtás után. És megelőzve a bejegyzéseket, jómagam is tudom, hogy a Kopár egy ideje Kopar, de ez kevésbé érdekel, mint hogy milyen bor is van a címke mögött.
A kékfrankos Magyarország legelterjedtebb szőlőfajtája, illetve mi magyarok vagyunk a fajta – termőterületét tekintve – elsőszámú termesztői. Ettől függetlenül a műveltebb külföldi borissza Ausztriához köti, osztrák fajtaként tartják számon. Népszerűsítéséért tett erőfeszítéseiket figyelembe véve ez teljesen helytálló megállapítás, eredetét tekintve viszont nehéz lenne tényként bármit is leszögezni. Jóllehet a XX. században kezdett el nagyobb felületen terjedni, mégis csupa talány és megválaszolatlan kérdés lengi körül ezt a nem oly' régóta megismert szőlőfajtát. Vegyünk sorra néhány adatot, illetve feltevést, amit a kékfrankos eredetével kapcsolatban tudunk.
Nagynyárád két pincesorral is büszkélkedhet. A présházak nagy része takaros rendben sorakozik a dombokon, s bár néhol már veteményest, vagy rosszabb esetben akácost látni, azért a legtöbb pincénél még szőlősorok húzódnak. A Pécsi borvidék nyugati területeire jellemző módon jó földet és szőlőtermesztéshez ideális körülményeket találunk itt, viszont kevés palackos bort előállító borászatot.
Minden alkalommal, amikor a tolnai dombok között autózunk, rácsodálkozunk a minduntalan felbukkanó szőlőültetvényekre, amelyek behálózzák egész Tolna megyét. Másfél évtizede önálló borvidék a tolnai, talán a legnehezebben ébredt fel, a boros körökben ismert nevek sincsenek féltucatnyian, szélesebb körökben talán egyet-kettőt ismerhetnek. Ezért is öröm, ha azt látjuk, hogy vannak fiatalok, akik hisznek ezekben a dombokban, ezekben az ültetvényekben és a tolnai borokban.