Rendhagyó helyszínen vagyunk ma este. A Kalamárisban terítettek nekünk asztalt, ide költözik ugyanis januárban a Radó Vinotéka, a stíl is átalakul vinotéka-borbisztróssá, első fecskének mi vagyunk itt. A borok sorba rakva, rögtönözve persze, Hárs és Csillagvölgy fókuszban, de lesz pár más tétel is, szokás szerint. Fehér a világ ma, pedig a hó is elolvadt. 

Szekszárdon számos sikert eredményezett az elmúlt egy esztendő. Azon túl, hogy Vida Péter lett az Év bortermelője, Bodri Orsinak köszönhetően pedig az Év ifjú borásza díj is ide került, mintegy zárásként ráadásul szekszárdiak érdemelték ki az Év pincészete díjat. Akik talán a legtöbbet tették a cím elnyeréséért: apa és fia, Mészáros Pál és Mészáros Péter.

 Hogy milyen Napa Valley-ben bort kóstolni? Unalmas. Ahogy kedves barátunk, Paul – aki egyébként igazi skót és mindent tud a whiskyről – fogalmazta meg a negyedik vagy az ötödik palack együtt elfogyasztott pinot noir után, Napa Valley Disneyland felnőtteknek. Ennél tökéletesebb leírást magam sem találhattam volna.

A nemrégiben lezajlott Zagreb Vino.Com egyik workshopjára, mesterkurzusára csak véletlenül ültem be. Épp elegem lett a nagy tömegből és gondoltam, eljött az ideje egy kis pihenésnek, amikor szlovén kollégák heves integetésére lettem figyelmes. A malvazija mesterkurzus, nem jössz? De, hát persze. De nem bántam meg, mert tényleg tanultam belőle. A fajtát eddig is kedveltem, a kurzus újdonságait meg elraktároztam. Tizenöt malvazija, 1997-2011 évjáratok.

A keddi kóstolóinkon természetesen ilyentájt nagyon sok idei bor tűnik már fel, szezon van, jönnek a rozék, a friss fehérek, no meg az oportók. A portugieser régi cimborám, sokan nem értik, mit is szeretek benne, lelkük rajta. Csak mellékesen jegyzem meg, 2013-ban is lesz portugieser hétvége, remek programokkal, dolgozunk rajta. Viszont egyre több oportókedvelővel találom meg a közös hangot, egyre több jó portugieser kerül ki Villányból is. A primőrök között tavaly óta stabilan áll a kedvencek között Lelovits Tamás friss oportója.

Amikor egy városban két nagy boros rendezvényt egy időben rendeznek meg, a szervezők nem biztos, hogy túl boldogok. Én az voltam, mert azért Zágráb legalább Budapestnyire van Pécstől, és egy hétvége alatt 2 borfesztiválba is belekóstolhattam. A Zagreb Vino.Com nagytestvér mellett az Apetit City étteremben rendezték meg első ízben a Label Grand Karakterre rendezvényt, ami az organikus, biodinamikus, ökö-, natúr-  és narancsborok szemléje volt. Négy ország harminc bortermelője volt jelen, szinte minden esetben a borász maga volt megtalálható a borok mögött.

Néhány évvel ezelőtt a Pezsgőház Étterem volt talán az első, amely a karácsonyi ünnepekre különleges ajánlatot állított össze, amelyet előre megrendelhettek és a Szenteste délelőttjén hazavihettek a vendégek. A cél az idén is ugyanaz, mint az induláskor: ne csak a család, de a háziasszonyok is élvezzék az ünnepet. A bevásárlás, húselőkészítés, hosszas sütés-főzés helyett már pillanatok alatt különleges vacsorát tehetnek az ünnepi asztalra. Idén sous-vide és konfitált újdonságok is szerepnek a kínálatban, de szót kell ejtenünk a tavaly sikerrel bevezetett házi lekvárokról is.

Ma kicsit késünk, 19:00 órától élő (bár még mindig videómentes, azaz szöveges-fotós) kóstoló a weboldalunkon, fotókkal, borleírásokkal, sztorikkal, minimum ötperces frissítésekkel, amíg bírjuk és a bor is bír bennünket. Ma Mórral indítunk, aztán délnek vesszük az irányt. Három ezerjó a bevezetés, akinek van kedve, csatlakozhat.

Másodszor volt lehetőségem részt venni a Zagreb Vino.Com borfesztiválon, amely létezésének hét éve alatt talán a legjelentősebb boreseménnyé nőtte ki magát. A belvárosi Regent Esplanade hotel szinte valamennyi termében szimultán zajló kétnapos fesztiválon több mint 250 kiállító mutatta be borait vagy egyéb delikát termékét. Bejárhatatlan, kóstolhatatlan mennyiség ez, a 124 oldalas programfüzet a kóstolható borok felsorolásával szinte elrettentő. Hol is kezdjük? Szigorú fegyelmet és precizitást, jó tervezést igényelt az idei terv, miszerint végigkóstolom Dalmáciát. Majdnem sikerült.

Nehéz összefoglalni néhány szóban öt évet. Amikor e sorok nagy része íródott, még úgy volt, hogy a huszadik számmal, öt teljes évfolyammal búcsúzik a Pécsi Borozó print megjelenése. Még a szöveg betördelése előtt jött aztán a hír, hogy (mint már többször az öt év során) megint történt valami, ami nem csak erőt, okot adott a folytatásra, hanem anyagi jellegűt is. De egy korszak azért mégiscsak lezárul.