A graševina a kollektív horvát öntudat alapfehérbora. Persze, elismerik a malvazija hihetetlen javulását az utóbbi két évtizedben, jöhet egy kis chardonnay, délen šipon, északon moslavac, de ha fehér, akkor elsősorban graševina. Azaz olaszrizling. Amikor az olaszrizlinget a magunkévá kívánjuk tenni, akkor azért van versenytársunk is. Ahogy a kékfrankosban az osztrákok, itt a horvátok nyomulnak és érnek el szép sikereket. Néhányszor már előfordultak a poharainkban, most kettőt kóstoltunk.

Josić Graševina superior 2009

A vörösmarti pincesor borturisztikai vérkeringésbe történő visszavezetéséért leginkább a Josić Pincészet vállalhatja magára a felelősséget. Volt itt korábban is több jó nevű, kiváló borokat készítő pincészet, elég Gerstmájer Mihályra vagy Kollár Lajosra gondolnunk, de akár a Kovács Csárda mindenható halpaprikását is a turisztikai desztinációteremtéshez sorolhatjuk. A Josić Pincészet és Étterem új dimenziót adott mindennek. Újszerű marketing, a tradíciók tisztelete, ugyanakkor innovatív gondolkodás, amit mi látunk belőle, vendégként, az jónak tűnik. Ahogy a 2009-es olaszrizling is rendben van. Citrusos-mézes illatok, de van kis sósság is, kortyban visszaköszönő ásványosság, kis kesernyével a zárásban. Közte barack és citrusok, frissesség, van benne savgerinc, tartás. Nem robusztus bor, de tartalmas. Hatan hoztuk ki az átlagot: 86 pont.

Belje Graševina 2009

Mondhatnánk azt is, hogy utánozzuk Parkert, vádolhatnak bennünket parkerizmussal, de nem hamisítunk, átlagban ugyanannyi jött ki, mint náluk. Bizony ez a bor 90 pontot kapott. A Belje egy hatalmas, hasonnevű élelmiszeripari cég borászata Hercegszőlősön. Nemrég új kóstolótermet hoztak létre, vinotékát, ahogy kell. A privatizáció után lezüllesztett cégben az új tulajdonos talán csak három év alatt vágott rendet, az alsó polcra dolgozó kombinát mára kiváló borokat dob piacra, jó áron. A Graševina a felső-középkategóriás sorozat tagja, pinceáron 1800 forint. Érett illatok, déliesebb, mediterrán gyümölcsök, lédús őszibarack. Szájban szép savak, friss citrusok, hosszú korty, pici kesernye. Érett, de egyben hihetetlenül friss, energikus, karakteres. Sok van benne, vibrál, plusz kis teltség, na meg kis krém, jó arányok, remek struktúra. Szerettük kóstolni, el is fogyott a végére, elsőként naná. Egy picit északabbra, a mi házunktáján is kóstolni kellene ilyeneket, no meg talán készíteni is.

Belje Merlot 2008

A végére egy vörös maradt. Tudtuk róla, hogy regionális bajnok, a világ 100 legjobb bora közé választotta a Decanter WWA zsűrije. Megelőzte két másik veres, majd azokról is beszámolunk. Tiszta, szép, merlot. Illatban így kezdi. Kakaópor, tejcsoki, elegancia. Friss, üde pirosbogyósok, kortyban is hozza ezt a vonalat. Megvan a bársonyosság, van benne gyümölcsösség, intenzív, de nem tolakodó, jó savak. Ribizli és meggy, amiben gyönyörködünk, kakaós süti és hosszú korty. Sokáig tart, sokáig szép, egy picit érezzük csak a végén, hogy megjelenik a tannin, hogy az alkohol kicsit sok. De nem zavar, kiürül ez a palack is az est végére, visszakóstoljuk szívesen. nagyobb volt a szórás, de átlagban kihoztuk 88 pontra.

Valahol ebben a térségben, itt a határok mentén, ahol közös a halászlé és szeretjük az olaszrizlinget, bárhogy is hívjuk, ahol a háttérben Anđa Marić és a Kisha zenéje szól, fontos lenne, hogy felfedezzük azt, ami autentikus, ami jó, ami szerethető. Sok ilyen van, mi időnként próbálunk tenni róla oda s vissza is. Mert érdemes, mert nekünk is van sok olyan borunk és még, ami minta lehet. Ha van közös nyelv, akkor ez az. Ha nincs, akkor ez lesz.