Kérem Várjon!
Cikkek
Minden szem számít
Látogatóban: Sauska Villány
Mester Zoltán
2009 December 25.

Lassan véget ér a szüret, az utolsó autók futnak be a Sauska Pincészet villányi feldolgozójába. A szőlőt a hosszú futószalag két oldalán álló asszonyok várják: a borászat minőségpolitikája szerint a tartályokba egyetlen éretlen, rossz szőlőszem sem kerülhet be. A szemenkénti válogatás csak egy a Sauska Pincészetben megkövetelt, sokak által különcségnek, túlzásnak, költségesnek tartott eljárások közül, mégis minden bornak kijár: a másfél ezer forintos portugiesernek éppúgy, mint a drága csúcsházasításoknak. És a borok magukért beszélnek.

„Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű a dolgunk Villányban, hiszen későn indultunk” – mesél a kezdetekről Kúcs Gyula birtokigazgató. – „Értelemszerűen nem akartunk ugyanolyan bort csinálni, mint a többiek, de nem kerestük görcsösen, hogy mi nincs még. A rendelkezésünkre álló technológiával és szakértelemmel alakítottuk ki a saját szemléletmódunk szerinti kínálatot.”

Fotók: Wéber TamásAbban (többnyire) mindenki egyetért, hogy a Sauska Pincészet ma Magyarország legmodernebb feldolgozója. Az alkalmazott technikai háttér, a munkafolyamatok, a „nyugati” szemléletmód egymásra találásának köszönhetően a borászat a nemzetközi viszonylatban is különlegesnek számít némely tekintetben.

A Sauska Pincészet nem véletlenül lett az „újvilági stílus” legjelentősebb itthoni képviselője: a fiatalon az Egyesült Államokba (táskájában három üveg Tokajival) kivándorolt Sauska Krisztián sikeres cégtulajdonosként tért vissza, hogy előbb Tokajban, majd nem sokkal később Villányban borzolja a borászkedélyeket olyan dolgokkal, mint például a fürtritkítás.

Fotók: Wéber TamásA magyarországi pince kényelmes hobbiként indul, s néhány évvel ezelőtt válik hosszútávú befektetéssé. Az ezredforduló (Gere Attilával folytatott) kísérletei 2002-re egy tízhektáros gazdaság létrehozásához vezetnek, melynek irányításával a bólyi Kúcs Gyulát bízzák meg.

„Szerencsés voltam, jókor voltam jó helyen” – vallja Kúcs, akit félbeszakadt futballkarrierje után Gere Attila vett pártfogásába, és ajánlotta a birtokigazgatót kereső Sauska Krisztián figyelmébe. „A szőlővel a kapcsolatom tizenöt évesen vált komollyá: apám rám bízott egy fél hektáros ültetvényt, mondván, ha pénzre van szükségem, műveljem a földet, és keressem meg magamnak. A bólyi szőlő mára 8 és fél hektáron terem, de amit átvettem, nemrég vissza is adtam. Nem jutna rá elég időm.”

A feladathoz felnövő birtokigazgató keze alatt ugyanis hamar gyarapodásnak indult a Sauska birtok. „A rám bízott pénzt próbáltam a lehető leghasznosabban elkölteni” – magyarázza Kúcs. A többek között a kárpótlási jegyen vett szőlőterületek tulajdonosainak felkutatásával zajló területvásárlás Günzer Zoltán segítségével zajlott, s a folyamat végét a Villány határában, a Szársomlyó hegy tövében felépített modern feldolgozó jelentette. Miközben rendszeresen érkeznek külföldi, például chilei, kaliforniai, olasz szaktanácsadók a pincészethez, a fiatal és szakképzett csapat is gyakran utazik külföldre, hogy első kézből szerezzen tapasztalatokat. Markó Ildikó és Latorczai László borászok, Vétesi István szőlész a nagy elvárások és felelősségek mellett nagy szabadságot is kapnak a tulajdonostól.

Fotók: Wéber Tamás„Általában minden birtokon van egy apafigura”– mondja Sauska Krisztián. „Én mégsem döntök mindenben közvetlenül. A filozófiám az, hogy olyan hosszú pórázon tartsam a munkatársakat, hogy azt érezzék, hogy nincsen póráz.”

A fiatalokba fektetett bizalom pedig minden jel szerint megtérülni látszik. A képzettség és az elkötelezettség tenni akarással párosul, és Kúcs nem titkolja, hogy kivételezett helyzetben vannak. A stabil és türelmes befektetői háttér nem követeli meg a látványos, gyors bevétel-növekedést. Nem a megélhetésért kell küzdeni, ami sokszor kapkodásra, vagy lemondásra kényszerít.

„Ami benne van, az benne van, és benne is marad” – utal a birtokigazgató a befektetés mértékére (nem titok, kétmilliárd forint fölött van). „A következő lépés, hogy teljesen önfenntartóvá váljunk, kitermeljük a költségeinket. A feldolgozó mellé tervezett apartmanházak kialakítása egyelőre várat magára, de a pincészet kóstolóhelyisége és konyhája decembertől működik.”

Fotók: Wéber TamásA széles szortimentet készítő pincészet (chardonnay, portugieser, kadarka, kékfrankos, cabernet sauvignon és franc, merlot, pinot noir, syrah, a rozék, és a prímszámokkal jelölt házasítások) a borkészítés minden apró részletének hatalmas figyelmet szentel. Legyen szó a chardonnay éjszakai szüretjéről, a barrik hordók maximum kétszeri használatáról, vagy a már említett szemenkénti válogatásról.

„Azt a folyamatot, ahogy a szőlőből bor lesz, végig figyeljük és ellenőrizzük” – magyarázza Kúcs Gyula. „Tökéletes alapanyagot kell behozni, s ezt a tökéletességet kell visszakapnunk a bortól. Tudnunk kell garanciát vállalni arra, hogy minden éven az adott évjárat egyedi jegyeit magán viselő és egyenletesen magas minőséget készítünk. Ez pedig lehetetlen, ha rossz a hordó, vagy nem tiszta a tartály.”

A pincészet olyan fejlett borásztechnológiát alkalmaz, mely eddig nem volt elterjedt Magyarországon. Valószínűleg ennek tudható be, hogy sokan gyanakszanak boszorkányságra, vagy csak túlzott beavatkozásra a borérés folyamatába.

„Ha van olyan műszer, mellyel két nap helyett húsz percre csökkenthetjük az almasavbontás közbeni méréseket, nem látom be, miért ne lehetne használni” – indokolja Kúcs Gyula. „A bor mindvégig kontroll alatt van, egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy figyelmetlenségből valami rossz irányba mozduljon el. Olyan technológiát alkalmazunk, ami megengedett, csak itthon még nem terjedt el. De nemsokára mindennapos dolog lesz.”

Fotók: Wéber TamásA Sauska-borok mindenesetre rendre hozzák a sikereket. Letisztultságukkal, szokatlan ízvilágukkal folyamatosan gyűjtik be a borversenyek díjait. S bár minden tételnek kijár ugyanaz a figyelem és minőség, az alapborok elérhető áron kerülnek a vinotékák polcaira.Igaz, „a magyar bor nem a borász miatt drága” – jegyzi meg epésen Kúcs Gyula. Bár megjelenésükkel kétségkívül új színt hoztak a magyar borpiacra, gyökeresen azért nem rendezték át a viszonyokat. Inkább egy eddig nem ismert ízvilágot népszerűsítenek, egy most ébredező igényt szolgálnak ki.

„A magyar borok egyelőre csak Magyarországon híresek” – fejtegeti meglátását a magyar bor helyzetéről Sauska Krisztián. „Külföldön nincs megítélése a magyar boroknak, egyszerűen azért, mert nem ismerik őket. Hogyan is ismerhetnék, amikor hiányzik az összefogás? Egymagában egy-egy pincészet kevés ahhoz, hogy sikeres legyen nemzetközi viszonylatban a közös marketinggel, piaci fellépéssel jelentkező nagyobb borvidékek, vagy akár országokkal szemben, miközben már a belső piac sem védett. Egyedül csak izgalmas kis csatákat nyerhetünk, de a világot nem fogjuk megváltani.”