Éttermet választani: mint a karácsonyi ajándékvásárlás. Túlzott ideg, aztán biztos a rossz lóra teszünk, de bontáskor (többnyire) szebbnek látjuk a valót. Nagyon nem pörögtünk fel a Dóm Vendéglőn a Király utcán, de a mézeskalács házikó dicséretes lépés volt.
Karácsony Andorról elmondható, hogy lazán kezeli a társadalmi érintkezés szabályait, s könnyelműen a kötelező ünnepeket. Megkésett születésnapi ajándékok, nyáron átadott nőnapi figyelmesség. Vannak azonban ünnepek és események, melyek gasztronómiai hozadékuknál fogva kiemelt figyelmet élveznek Andornál. A húsvét sonkája-kalácsa-tormája, a Márton-nap libája mindig pontosan számon tartott. Meg talán a karácsony. Arról nincs szó, hogy a szeretet ünnepe kivételt képezne (mégsem érzéketlenség miatt). De ő még valamikor Pepi bácsi nagypolgári karácsonyaiban él ma is, amikor a ceremónia és ünnep (és üzlet) inkább volt bájos, mint mostanság.
Vasakarattal rendelem be mégis a belvárosba Andort, hogy idei olyan utolsó vacsoránkat elköltsük, amiről meg is emlékezünk. Felkészületlenül várom, nincs kijelölt helyszín, problémás a választás: Andor ideges és már előre felfújta magát, bronzvasárnap hiábavalóan próbáltunk ad hoc étkezni, s a felesleges tömeg, meg ajándékroham csak tovább ront a helyzeten. Meg hát kényes kérdés, tudnánk biztos helyet, ahol kiszámítható a konyha, de akkor hol marad a meglepetés varázsa, rosszat meg karácsonyra mégse. Kiadós sétával csitulunk, Andor kerülné a „villantós” helyeket, én a kisvendéglőket sztornózom, nagy a belefutás veszélye. Hát mennénk a Trafikba, de ott megint gerillatámadás volt, még két napig biztos szellőztetik, meg pucolják a kárpitot.
Lélekemelés gyanánt karácsonyi édességgel lepnénk meg magunkat, de aztán a mézeskalács házikó mögött felsejlik a Dóm Vendéglő ajtaja, bár takarva vagyon rendesen. Beépülünk, hálásan, mert megasztár-második-helyezett karácsonyi énekei helyett popdalokkal fogadnak. Vaskos étlap, s elcsábulnánk pizzára, vagy tésztára, nevük alapján szakértőket sejtünk, de Andor ragaszkodik a fair playhez, és valami komolyabb után nézünk. Kacérkodunk a Riczu borokkal, de egy üveget nem vállalunk fel, pedig a házi folyóbor (135 Ft/dl) inkább csak szódával. Vagy még úgy se. A májgombócleves (690 Ft) menzás emlékeket idéz fel, azért egy fokkal fölötte, a citromos csirke erőleves (790 Ft) kicsivel több. Csak erőt nem találunk benne, néhány mellehúsakocka úszkál a citromkarika alatt, menünek hétköznapra rendben is lenne, étlapról viszont többet várnánk, nem áll össze kerek egésszé.
Aztán hibát követünk el, amiért vállaljuk a felelősséget, nem hárítunk. Látunk sok ígéretet, Székelyföldi csirkeragut, Kalocsai csirkejavát serpenyőben sütve, még a Székelyudvarhelyi tojáspörkölt is felmerül mint lehetőség, mégis nomen est omen, a kétszemélyes Dóm vegyes tálat (4100 Ft) rendeljük, s várjuk a konyha bemutatkozását asztalunkon. Pincérünk kedélyes közvetlenséggel tálal, bár miattunk, most nem talál célba a hangulat. Azért a szokás nagy úr, a fatányér meg még nagyobb, szépen sorakozik a sortiment. A rántott sajton hamar túl vagyunk, bár egy szelet érkezik, ahogy (az étlapon még többes szám, mártással, tálalva már egyes szám, kiklopfolva) a bélszínszeletből is, de mi testvériesen osztozunk. A körítés káposzta és uborkasaláta paradicsomkarikával, de legalább szépen elrendezve. A rántott gombával nincs gond, bár hamar elfelejtjük, láttunk már dicséretes játékot vele. Hát nekilátunk a Dóm tál ígéretesebb felének, amit rögtön visszahőkölés követ, a barackkal töltött, fahéjas pulykamell helyét ugyanis keresve sem találjuk, külön még rendben is lenne, de itt semmivel sem tudjuk házasítani az ízeket. A tál végén azért megcsillan a szándék, tormával-csülökkel töltött sertés roláddal találkozunk sajttal megszórva, ami korrekt és tisztességes (és valószínűleg bevált) iparos munka. Meg kell emlékezzünk a köretről: a Hercegnő burgonya (390 Ft) mutatós, formázott krokett, de a vastag külső alatt kevés a belbecs. A zöldbab baconnal párolva már izgalmasabb (390 Ft), kár, hogy a zöldbab apróra vágott, túlsütött „bacon-nel” fonnyadt össze a serpenyőben. S amit máshogy értékelnénk egy külvárosi étteremben, nem hagyhatjuk szó nélkül a sétálóutcán: nem emelkedtünk ki a szürke hétköznapokból.
Jövőre is számítunk az olvasók figyelemre, várjuk hozzászólásaikat, saját tapasztalataikat az általunk tesztelt éttermekkel kapcsolatban. Sőt, mivel olykor oly nehéz a választás, írja meg nekünk, hogy mely étterem leírását látná viszont szívesen a Pécsi Borozóban, Andor szája íze szerint tálalva.
Karácsony Andor és W. Hollósi Dániel