Szokásos Duplacsavarnak indult ez a riport is, de aztán mégis más lett. Miközben mégsem lett más. A kóstolt tételek kölcsönös megfejtése és a kapcsolódási pontok keresése adta az este vezérfonalát, miközben még ettünk is egy jót. Pécsről indulva kora délután érkezünk Günzer Tamás nem is olyan régen átadott pincészetéhez. Körbenézni nem nagyon van idő, egy karton válogatott borral és a szomjas utazóknak szánt extra üveg rozéval, no meg poharakkal felvértezve már indulunk is úticélunk felé.
Új időszámítás kezdődött a Szekszárdi Helyi Termék Bolt által rendezett borkóstolók történetében. A rendre megtartott borászbemutatkozások immáron hétvégente kerülnek megtartásra, Szombat esti borozgatás névvel, és egy sokkal kötetlenebb, családias formát öltöttek Csillag Péter vezetése alatt. Utóbbi kóstolón a Feiszt Pince mutatkozott be, egy kedves, idős házaspár Nagy Ferenc és felesége személyében. Bár a gyökerek a környékhez kötik őket, életük nagy részét az ország másik felében töltötték. A nyugdíjas évek azonban visszacsábították őket a Szekszárdi-dombság lankái közé.
Nemrég érkezett hozzánk egy pakk, volt benne néhány vörösbor. A csomagot Horvátországból kaptuk, innen a szomszédból, szlavóniai-baranyai vörösborok voltak benne, épp egy tucat. Nyáron eddig még nem nagyon kívántuk a vöröset, de szerencsére az esték egyre hűvösebbek. Ha így folytatjuk, minden héten írunk róluk, most az első kettőt mutatjuk be: egy kékfrankos és egy syrah, nem sok van belőlük a kontinentális horvát részeken, ezekben viszont nem csalódtunk.