Nemrég Baranya horvát feléről, a csúzai Kollár Családi Pincészetből érkezett borokat sorsoltunk ki lelkes olvasóink között, de a határátlépéseinkről született tudósítások sorában írtunk már korábban is Kollár Lajos borairól, talán két és fél éve hívtuk fel a figyelmet először a Szurdok-fesztiválra és a szomszéd Baranya borászaira. Úgy van az rendjén, ha már olvasóinkkal kóstoltatunk, kóstoljuk mi magunk is. Három Kollár-bort vettük górcső alá s kenszei kollégával meg is írtuk négykezesben.

Sokszor megkapom, hogy túlságosan érzékeny vagyok a fára, mármint a borban természetesen. Hogy én alapítom meg a Barrique Ellenes Ligát, pedig nem. Egyszerűen a borban nem akarok harsány tölgyfás, vaníliás, kókuszos etc. illatokat, ízeket érezni. Ha meg mégis érzem, legalább olvadjon össze a borral. Tőlem aztán lehet extra heavy égetésű is a hordó, csak legyen finom a benne érlelődött bor. (Szerkesztői figyelmeztetés: a kattintást követően csak felnőtt olvasóink induljanak tovább a szöveg ösvényein - kenszei kolléga barrique bornak ad 92 pontot!)

Közel 100 érdeklődője volt a Szekszárdi Borkultúra SzabadEgyetem idei tanév első alkalmának október 27-én, melyet Heimann Zoltán nyitott meg. Egy rendkívül összetett és tartalmas, „valóságos” egyetemi előadásnak lehettünk részesei, amelyet dr. Nagymarosy András, a földtudomány kandidátusa tartott, hiszen nemcsak a kékfrankosokról beszélt, hanem részletesen kitért a Szekszárdi borvidék talajszerkezetére, klímájára, összehasonlító elemzést tartott a külföldi kékfrankosokkal.