Az ablakon beszűrődő napsütésben kezdjük a kóstolót, hol van már a húsvéti hó! Friss levegő, jó pár fehér és rosé/siller kezdésnek, a várakozás felfokozott, és esély van rá, hogy Szabózé is talál magának tetszetős tételeket. Aztán persze vörösök is lesznek, mire véget ér a kóstoló, esti hűvös váltja fel az áprilisi napos tavaszt.

Néhány éve még vadászni kellett a boros rendezvényeket, mostanában szerencsére majdnem minden hétre jut legalább egy-egy belőlük. Ezt a palettát színesíti újabban a Kalamáris Vinotéka és Borbisztró is, legutóbb a Pécsi Borozó téli számának merlot-tesztjére építve. A szervezőket is meglepte a fokozott érdeklődés, hiszen a pénteki rendezvény mellé még egy ráadás napot is össze kellett hozni, hogy ki tudják elégíteni a felmerülő igényeket: mindkét este több mint 50 érdeklődő vett részt a programon. Mi is szombaton jutottunk el az immár vinotékaként is működő Kalamárisba.

A márciusi borszakkörünk témája a kékfrankos volt. Olyannyira közel áll hozzánk, de úgy tűnik a borászokhoz is ez a fajta, hogy a szokásos nyolc helyett kilenc bort kóstolhattunk, ráadásul négy pincészettől személyesen is eljöttek szakkörözni velünk. Bár sokan próbálkoztak a 2010-es évjárattal, mi nem ezeket találtuk izgalmasnak, 2011 sokkal közelebb állt a mintegy hetvenfős publikum szívéhez, összességében tanulságos boros esténk volt.