Amikor a pannonborboltos srácok azt mondták, hogy van vagy hatvan kóstolásra váró bor a raktárban, rögtön a kettéosztást javasoltuk többen is. A múltkor a fehéreket bontottuk meg, legutóbb a vörösek kerültek sorra, de azért két fehérrel indítottunk a rend kedvéért. Szerencsénk volt, gyökérnapot sem fogtunk ki, és a kóstolt borok nagy része is teljességgel rendben volt, szóval két részben jön a beszámoló, az olvashatóság mindenekelőtt.

Többször kerekedtünk már fel, hogy a Tolnai borvidéken barangoljunk, és olyan kis gyöngyszemeket mutassunk be, amelyek érdemesek arra, hogy a borkedvelők útrakeljenek. Most ismét találtunk egy kis ékszerdobozt Váralján, Szabó Laci Pincészetét. Igazi vidéki élet a Mecsek lábánál, csupa zöld, csupa természet, közelebb érve némi parasztromantika, sok-sok színes bútor és használati tárgy, mindez rendkívül ízlésesen tálalva. Igazi kis mesepince, ami a kóstolótermet és az apartmant, na meg a teraszt és a kis fűszerkertet illeti. 

Némi szünet után folytatjuk a keddi kóstolókat, annyi bor jött össze, hogy ketté kellett osztanunk, 60 bor sok lett volna egyszerre, az első etapban a fehérek és rozék voltak soron, egy hét múlva érkezik a vörös különítmény. Voltak jó borok, bár extázisba nem kerültünk.