Egyetemistaként jutottam el először Villányba. Mármint borfogyasztóként, a gyerekkori emlékek most nem játszanak. Volt ennek egy ideje, s azóta bizony nem jártam a legnagyobb villányi pincészetben. Időközben nevet és tulajdonost váltottak, felépült egy impozáns épület, borcsaládok jöttek létre, új borászok keze alatt készül a bor. Én valahogy csak nem jutottam el oda. De hétfőn bejutottam.

Villányi Franc: ezen a néven kereshetjük majd a következő években a legjobb villányi cabernet franc-okat. A borászok már mintegy öt éve gondolkodtak azon, hogy pozicionálják ezt a fajtát, amiről Michael Broadbent azt írta 2000-ben: a cabernet franc megtalálta természetes otthonát Villányban.

A borszemináriumok történetében első alkalommal kellett várólistát kialakítanunk, mivel több mint 120 érdeklődő jelentkezett be előre a villányi merlot lehetőségeiről beharangozott előadásra és kóstolóra. Bock József neve, a merlot híre, vagy Villány kedveltsége okozta, nehéz megtippelni, de végül mindenki befért a tervezett 100 hely megtoldásával, bor is jutott elég, az apróbb szervezési malőrök ellenére talán jól is érezte magát minden résztvevőnk.