Vajon mit jelentett a XVIII. században a borhamisítás és mit értünk alatta napjainkban? Hogyan vélekedett erről akkoriban a piac, a termelők és a kereskedők? A bolechówi Ber Dov (1723-1805) erről is kendőzetlenül írt naplójában.

Berecz Stéphanie a tarcali Farkas-dűlőben a szamorodninak kint hagyott szőlőt ellenőrizte, amikor elértük telefonon. „Finomak a szemek, jövő héten szüretelünk” – mondta el a Kikelet Pince borásza, akivel nem csak az édes szamorodniról, hanem Tokaj helyzetéről is beszélgettünk. Cikkünk a 2019/4 lapszámban jelent meg.

„A szamorodnin keresztül fölvennénk a versenyt a világ valamennyi édes borával (…). Az aszút pedig egy még a mostaninál is magasabb pozícióba kell helyezni” – nyilatkozta Szepsy István néhány éve. Tokaj esetében gyakran esik szó a dűlőkről, a száraz borokról, a furmintról, az aszúról. A tokaji borvidék komplexitása sok szempontból elkényeztet bennünket fogyasztókat, így lehet, hogy történelmi bortípusok, mint a szamorodni, kikerülnek időnként a fókuszból.