Ha visszagondolok, mikor is volt legutóbb keddi kóstolón ilyen jó vörös sor, hát nem is tudom. Egyszer a Winespirationben, persze akkor olyan kevesen voltunk, hogy könnyebben tuningoltuk fel magunkat, a borokat. De most tucatnyian ültük körbe az asztalt, elég különböző népek, más szemlélet, más ízlés, de kóstolt mindenki borokat, nem is keveset, ennyi közös. És igen, eljutottunk a 90 pontig, érdemes továbbolvasni.

Amikor a kóstoló első felében tíz friss tétel jön velem szembe, tíz karakán 2014-es, akkor elsőre nem rettenek meg. Bár féltettek a csata előtt, óvtak a repülő, vad savaktól és alattomosan borba bejutó, szőlőből hozott rothadásos ízfoszlányoktól, mit sem számított. Szerencsére nagyobb gondok nem is voltak. Iható borok, többségében, egy-két kivétellel, amelyek mellé a „kedveltük” megjelölést is felkarcoltuk. 

A minap kadarkázni hívott fel Nemes Richárd. Lesz pár szekszárdi borász és megnézünk két tucat kadart, hangzott az opció, amire le is csaptam, így csütörtök délután már két jó szekszárdi kávéval hangolódtam az estére. Miután a leendő résztvevők felével összefutottam A kávé házában, így könnyen odataláltam a Csacska-szurdikon át (kihagyhatatlan név, muszáj volt belefonni a beszámolóba) megközelíthető tanyához. Tíz klónmintával vezettük fel a 16, immáron vakon kóstolt, piaci kadarka-tételt.