Nem mindennapi eseménynek lehettünk részesei január 19-én, szerdán a Szekszárdi Borkultúra SzabadEgyetem programján: Gál József, a villányi Csányi Pincészet vezérigazgató-helyettese, a szekszárdi Liszt Pincészet korábbi főborásza borpárosokba állított szekszárdi és villányi vörösök segítségével mutatta be a Szekszárdi borvidék helyét, lehetőségeit, korlátait, feladatait. Izgalmas játéknak ígérkezett, lássuk, mi lett a vége!

Ez lett a neve Tóth Sándor szekszárdi kávézójának, melybe az elmúlt hetekben beköltözött az élet és jó néhány kávégép. A beszélgetés is kicsit nehezen indul, mert folyton jön valaki és kér egy ristrettot, tiramisu cappuccinot vagy egy Chino nevezetű üdítőt, ami minket unicumra emlékeztet, persze alkoholmentes, bubis formában. Tóth Sándor világéletében vendéglátós volt. Ezt a szakmát tanulta és ezt is csinálta, egy kisebb kitérőt kivéve, melyben egy merőben más szektorban próbált szerencsét. Néhány év alatt sikeres vállalkozást épített fel, de közben tervezgette a nagy álmát. Ami mondhatjuk, mostanra beteljesedni látszik.

Nem mi vagyunk az egyetlenek, akiket foglalkoztat a bikavér kérdésköre. Korábban több más bormagazin is tesztelt bikavéreket, ültetett kerekasztalhoz borászokat, most nem is nem szeretnénk ismételni az ott elhangzottakat. A Pécsi Borozó olvasói azonban eleddig csak ezzel a borral nem találkozhattak tematikus tesztben lapunk hasábjain. Óvatoskodtunk, hogy hát ez egy régiós lapban csak egy borvidéket érint, de hát ilyen akár a cirfandli is. Ideje volt, hogy szembenézzünk a bikavérekkel.