A csokoládé - sok más mellett - a kedvencek menüpontban van nálunk már régóta. Bár talán olyan mélységekig még nem jutottunk el, mint csokiban utazó kolleginánk, de kóstoltunk már kézzel készített bonbonokat dánokat, belgákat, szerbeket, horvátokat, szlovéneket, olaszokat, és még sok náció ítéltetett meg csokibonbon által, de a hazai pályán játszókról sem feledkeztünk meg sosem. A legszűkebb pátriánkban a csokikészítők sora nem volt eleddig túl bőséges, de Tésenyi Andrea - akinek csokiban fejlődését mi is végigkísértük -, azonban jelentős eredményeket ért el már rövid idő alatt is. A kakasos kézműves csoki találkozásáról a Vylyan-borokkal Iványi Emese mesél nekünk.

Ahogy a délelőtt tűszúrás-szigorú szembeszelében az utcán lépkedtem, sürgetve A és B pontok közötti út mielőbbi elszivárgását, már az este szoba-melegű nyugalmára figyelmeztem, bízva a kibontásra váró Aszú erejében: a palackba csomagolt három puttonynyi napfényben. Holott, a napsugaras fehéreket a tél derekán hajlamos vagyok elfeledni és kialakult amnéziámon alig szivárog át egy-két minden idős tétel. Jó, tudom, az Aszút felesleges megpróbálni bárhova besorolni, ugyanis titkos alkímiák pincemélyen született gyermek, mely önálló entitás, bizonyosan sokkal több, mint az Őt alkotó „alkatrészek” összessége.

Németország szívében, a Bocksbeutel világában a Frank borvidék Volkach városkájának Max Müller I. pincészetében töltöttem el szüreti gyakorlatom tavaly ősszel. Németország a nyolcvanas évek úttörő borászatainak köszönhetően igazi borhatalommá nőtte ki magát. Kiváló minőségű terroir alapú boraikkal szállnak szembe az olcsó újvilági és dél-európai borok özönével. Többségében fehér minerális borokat termelnek, de egy jó vörösért sem kell Franciaországba utazniuk. A közkedvelt Spätburgunder (pinot noir) legszebb példányai már lassan a szőlő őshazájában termelt borokkal is felveszik a versenyt, és a nemzetközi szintet is megütik. A legizgalmasabbakat az Ahr és a Badeni borvidéken készítik, de Pfalz pincéiben is értékes borok érlelődnek.