Vasárnap este, gép előtt. Némi motiváció kell, hogy maradjak, legyen egy pohár bor. De az legyen olyan pohár bor. Keressünk egy palackot a 2019-es vörösök között. Hét év megmutatja, mit tud egy bor. Legyen szekszárdi.

Nem panaszkodni szeretnék, de lassan nem férek el a boroktól. Több évtized mégolyha visszafogott gyűjtőszenvedélye, egy év majdnem teljes absztinencia, no meg persze azért az újonnan kapott/vásárolt borok megtöltik a kis pinceraktárt, a borospolcokat, a dolgozószobában komoly verseny alakult ki könyvek és palackok között, a lépcsőfordulót óvatosan veszem, merthát a ház minden hűvösebb zugába kartonok és borospolcok költöztek. Minden egyes takarításkor palackporolás közben olyan üzenetek érkeznek felém, miszerint jobb volt, amikor meg is ittam, nem csak a helyet foglalta. Nos, akkor ideje bontani.

Sokunk erénye, de a legtöbb ember nem ilyen. Hiszen mindannyiunknak vannak gyengéi, olyan vágyott dolgai, amit az idő sürgetésével szeretne mielőbb elérni. Nos van egy szakma, mely művelői és igazán értői egészen biztosan birtokában vannak ennek az erénynek, ők a borászok…