Az ember fia a négy fal közé, karanténba zárva igyekszik elfoglalni magát. Ha eközben még borozhat is, hát nosza! Valahogy így születhetett meg a Pécsi Borozó szerkesztőségi tagjainak körében az a kezdeményezés, hogy párokba állva adjuk közre gondolatainkat egy-egy borvidék, régió két boráról. Számomra megtisztelő, hogy Ercsey Dániel padavanjaként Tokajról írhatok. Daniról tudvalevő, hogy a tokaji borok rajongója és kiváló ismerője, ezért kíváncsian várom, mit hoz édesfronton.

Petőfi Sándor 1847-ben keltezett, Kerényi Frigyeshez szóló úti levelében azt írja Tokajról: “Szebbnél-szebb tájakon járok, barátom; ma a Hegyalján jöttem keresztül... E városokban laknak, e hegyeken az öröm istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, a palackba zárt aranyszinű lángokat, hogy prédikálják a népeknek, miszerint e föld nem siralom völgye, mint a vallás tartja. Lelkesedve néztem jobbra, balra, előre, hátra; úgy neki lelkesedtem, mintha én ittam volna ki a legékesebben szóló apostolt. Az idő is gyönyörű volt; felhőtlen, verőfényes...”