Nem is kell annyira benne lenni a korban, hogy emlékezzünk, a kispiacnak, a Búza téri piacnak milyen hangulata volt. Biztos jó lesz majd az is, ha épül egy soklakásos társasház a helyén, az illetékes szerv nyilán nem kísérte el nagyapját ide, s így kólát sem ivott, míg az öreg fröccsözött a haverjaival. De mi egy darabig még biztos átélhetjük az élményt a lemenő nap fényében.

A héten megkezdődött a spárgaszüret Tengelicen, így a Pezsgőház (ahogy tavaly) spárgás ételekkel várja vendégeit. A szezonétlap fogásai várhatóan egy hónapig lesznek elérhetőek, május 15-én (vasárnap) az étterem ezért, rendhagyó módon nyitva lesz.

Nem kalandos úton lett Forál Balázsból szakács. Mint sokan az ő korában, nem tudta mit szeretne kezdeni az életével, és így nem rögtön szakácsiskolába ment. Aztán mivel nem találta a helyét, összeült a családi kupaktanács, és arra jutottak, hogy legyen szakács. Azon a bizonyos nyáron már a Pécsett legendás hírű Vadásztanyán dolgozott a konyhán, mint konyhai kisegítő. Ezután szeptemberben elkezdte a szakmunkás-képzőt. Aztán „külföld is volt, hajó is volt”. Sokat dolgozott, és ezeken a helyeken igyekezett mindent elsajátítani a szakmából, amit lehetett. Az aktualitása egy különleges vacsora annak, hogy leültünk beszélgetni a fiatal séffel. Az étterem, ahol Balázs dolgozik, számos borvacsorának ad otthont. A mostani apropó viszont egy rendhagyó páros főzés, ahol szakács főzött együtt egy szakácsból lett fotóssal. Kalmár Lajos volt az egyik ötletadó és egyben házigazda is a nevével fémjelzett egyedi borvacsorán.

Az éves húsvéti sonka, tojás, kalács, torma, stb. túlfogyasztása után a gyomrunk-fejünk valami másért ordít, figyelmünket ezért vessük a piacok, kisboltok, kiskertek friss kínálatára. Mielőtt azonban vásárolni indulnánk, előbb nézzünk körül a hűtőben. Könnyen előfordulhat, hogy a húsvétra vásárolt alapanyagokból maradt még, és új ételeket készíthetünk belőlük. Legyünk kreatívak, csak arra ügyeljünk, hogy a lényeg most a friss  zöldség-gyümölcsön legyen. Az én hűtőmben megbújt salátákból, eperből, zöldségekből az alábbi két étel született.

A Pécs–Mecseki Borút idén is megszervezte hagyományos május eleji Bormajálisát. Bár a vasárnapot a zivatar elmosta, pénteken és szombaton sokan keresték pécsi borászok borait a Ferencesek utcájában. A Bormajálison az idei évtõl csak logózott üvegpohárból, kóstolójegy ellenében kóstolhattak az érdeklõdõk. Mint azt Kovács Boglárka Dóra borúti menedzser a Pécsi Borozónak elmondta, a cél az volt, hogy a minõségi borokat népszerûsítsék, és megteremtsék a kulturált borfogyasztás körülményeit.

Holnap délig még lehet jelentkezni az Aranytányér Vacsoraestre. Az MNGSZ Pécs 2011-es szakácsversenyét a Corso Hotel Pécs**** éttermében, a Bistro 48-ban rendezik meg.  A különleges vacsoraesten 9 szakács méri össze tudását, melynek köszönhetően 9 különböző degusztációs ételsorból választhatnak a vendégek.

Május 26-án (csütörtökön) lesz a Szekszárdi borvidék hagyományos budapesti borbemutatója a Károly Palotában (Károlyi Mihály u. 16.). A Termőhelyek, borok és borászok Szekszárdról rendezvényen 24 pincészet 72 borát kóstolhatják meg az érdeklődők.

Faluhely folyamatosan változik. Kéthavonta biztosan járunk a Bodri Szőlőbirtok és Pincészet faluhelyi pincéjénél, és mindig tapasztalunk valami újat. Nemrég mintha még csak éppen széthordták volna a fél domboldalt, most meg már tervezik a pünkösdi nyitást. Ezúttal azonban nem egyedül érkezünk, vendéget is hozunk. Andreas Ebner szinte folyamatosan úton van, nehéz vele időpontot egyeztetni, de nem lehetetlen. Néhány órára elcsábítottuk Szekszárdra, hogy Bodri Istvánnal ültessük le egy asztal mellé, némi beszélgetésre, no meg pár palack bort is bontottunk.

Éttermekbe azért nem járunk gyakrabban fröccstesztelni, mert úgy általában (legyen szó folyó, vagy palackos borról) nagyobb haszonszorzóval dolgoznak, mint a kiskocsmák. Ami önmagában nem lenne probléma, ha az ésszerűség határán belül maradnának, s mellé még választékban, minőségben és felszolgálásban is hoznák az arányt. Ez van, a lehúzás faktor (a kávé után) a szesznél érvényesül leginkább. Nincsen ház bora, az olcsó, minden étkezés mellé bátran odatehető, belép kategóriás bor. Ezért annál nagyobb öröm, ha valahol hozzák az elvártat. Nem is az elvártat, annál jóval többet.

Együtt megyünk enni. A hatalmas ebédlőben minden osztálynak egy hosszú asztal jut. A helyek nem állandóak, oda ülhetünk, ahová akarunk – ahol hely jut. De előbb állni kell. Amikor mind a nyolc osztály bevonult, az étszolgálatos osztály prefektusa megvárja, hogy csönd legyen, vagy szól, Elcsöndesedsz, fiam!, és jöhet az ima. Hallottam, hogy létezik ilyesmi, de még sosem csináltam, nem gondoltam úgy az ételre, hogy azt az Úr adta volna, apámra és anyámra gondoltam néha, ők etettek, és néha el is hangzott, különböző feddések lábjegyzeteként, hogy nem olyan magától értetődő dolog ám az, hogy mindig van mit enni, mint ahogy azt mi gondoljuk. Tudtam, hogy nem az, jártam anyámmal bevásárolni, láttam, amint főz, mennyi idő megy el főzéssel, hogy étel legyen az asztalon, amit néhány perc alatt eltüntetünk.