A Gundel kétségtelenül a magyar vendéglátás egyik legismertebb márkaneve. A régi fény kicsit megkopott, ma már kevesen tekintik az ország legjobbjának a városligeti éttermet, és így volt ez a Gundel saját pincészeteiben készült boraival is. A csapat apró lépésekkel igyekszik javítani a korábbi gyengeségeken, idén tavasszal a borsorozat is megújul. Dél-Pannon sikerek a Budapestre delegált RMP beszámolójában.

Hetek óta tervezgettük, aztán megtörtént. Közös vacsoraestet szerveztünk blogbarátunkkal: a pekeskifli.hu a Pécsi Borozó szerkesztőségében osztotta meg a sváb konyha titkait meghívott vendégeinknek. Nagyképűen mondhatjuk azt is, egy estére a szerkesztőségünk átalakult étteremmé, vendégeink kétségkívül jól érezték magukat. A menüsor összeállítása, finomítgatása, a borok kiválasztása, egy gyakorlatilag csak az alapokat nyújtó konyha átalakítása, hogy 12 embert vendégül tudjunk látni, nem kis kihívás volt.

Minden konyhai történet egy személyes élmény köré épül. Talán éppen azért, mert a konyha más közeg, érzelmeket közvetít, hiszen ott valaki egy másik ember vagy emberek öröméért dolgozik. Nem is kell ezt túlmisztifikálni, egyszerűen csak enni jó, meg szerintem főzni is, kifejezetten. És ott, ahol jó (l)enni, könnyebben nyílik a lélek, gyorsabban szelídül a ránc. Hogy a történetet se feledjem, el kell mondanom, hogy egyszer elzarándokoltam Budapestig egy mozsárért. Tudom-tudom, helyi viszonyok között ez nem egy El camino, mégis ráncolta a szemöldökét egy kedves rokonom, mikor kérdésére töredelmesen megvallottam, hogy az utazás fő motorja a gránitmozsár beszerzése volt, minden egyéb csak libatepertő és köménymagos pálinka.