Az talán kevésbé meglepő, ha február lévén többet foglalkoznak a furminttal, az utóbbi években szerencsésen beindult a fajtanépszerűsítő kezdeményezés, ezúttal viszont akad egy külön apropó is - de azt csak egy későbbi bejegyzésben fejtem ki. Addig is előtanulmánynak íme egy régi írásom, ami azóta elveszett az internet süllyesztőjében.

Idén februárban ötödször gyűltek össze az ország furmint termelői a Mezőgazdasági Múzeum impozáns termeiben. A helyszín hangulatában és befogadóképességében is tökéletesen illik az eseményhez, idén először pedig az alsó szinten található nagytermet is birtokba vehették a borászok, ennek köszönhetően nagyon kevés alkalommal alakultak ki igazán nagy tömegek az egyes asztaloknál, sőt, ha valaki igazán felkészült egy előzetes útvonaltervvel, ahogy tettük azt mi is, akkor teljes mértékben nyugodt körülmények között kóstolhatta a szebbnél-szebb furmintokat.

Az idei utolsó borszakkör több szempontból is eltért a korábban megszokott szabályoktól. Például nem vakon kóstoltunk. Nem natúr kóstoltunk, hanem ételek mellé. Csak természetes édes borokat kóstoltunk. És ha valaki a teljes mennyiség literre vetített cukortartalmára kíváncsi, a címben adtuk meg a választ.