Gyermekkoromban volt egy egészen pontosan körülhatárolható időszak, amikor ettem a sót. Nem főfogásnak persze, nem sóevő diéta kapcsán, egy jól kiforrt sóvesztő szindróma árnyudvarában, hanem l'art pour l'art a só ízéért.
Felpaprikázni a másikat, borsot törni az orra alá – néhány jól „megfűszerezett” szólásunk, szenvedélyesek, mint amilyenek a fűszerek maguk. Bejárva Pécs környékének fűszerútjait, amelyek sajnos még ritkásak és nem olyan élénkek, mint azt a Fűszerek Városa cím megérdemelné, egyaránt szenvedélyre, ínyencségre és természetszeretetre ismertem e különleges szakma művelőiben. Mindegy, hogy fűszerek termesztésével, szárításával vagy keverékek készítésével foglalkoznak, az ételek ízesítésén túl jóval többre becsülik azokat. Szenvedélyük a fűszer.
Nemrég volt szerencsénk részt venni a FIJET nyári akadémiáján, amelyet az idén a szlovéniai Mariborban rendeztek meg. Nem véletlenül, hiszen ez a város Európa kultúrfővárosa az idén. Csak egy hétvégét tudtunk maradni, a többiek biztos élvezték az egyhetes nyári egyetemet, de azért jutott nekünk is érdekesség. Például az innovatív street food verseny, ahol természetesen végigkóstoltuk az összes versenyzőt.