Úgy indult, hogy ez egyfajta záróbuli lesz. Lezárunk egy korszakot az életünkben, a nyomtatott Pécsi Borozó korszakát. Aztán máshogy alakította a sors, egy korszakot lezárunk, de nyitunk egy újat. Kicsit máshogy, talán jobban. Ezért inkább megünnepeltük a huszadik szám megjelenését és a reményt, amit kaptunk. Öröm volt látni, hogy nagyon sokan elfogadták a meghívásunkat, el tudtak jönni, volt alkalom beszélgetni, ismerkedni, borvidékeket átívelően koccintani.
Még sosem jártam Tito elvtárs szülőfalujában, a horvátországi Zagorje régióban található Kumrovecben. Bár Titót kétszer láttam még életében, sőt rendes pionírként virágot is dobtam az autója elé, ide, a horvát-szlovén határra, ahol a Sutla folyó túlodala már egy másik ország, nem hozott a sors. Most viszont nem hagytam ki a lehetőséget, így legalább a falu leghíresebb szülöttje embernagyságú szobra árnyékában megkóstolhattam, milyen bort ad a Broz család egykori szőleje.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Egy bor: Lansai chardonnay 2021
-
Vitaindító írás a Pécsi Borozó főszerkesztőjétől
-
avagy út az alkoholmentes „bor”-tól a dubaji csokoládéig
-
Egy bor: Vina Laguna malvazija istarska 2023
-
Beszélgetés Barta Károllyal
