A szlovén Toszkána, így kedveskednek szülőföldjüknek a helyiek Goriška Brdában, az olasz Collióval határos szlovén járásban. A mindössze hatezer lakosú vidék bővelkedik a festői látképekben, a dimbes-dombos tájon a dombtetőket a több száz éves piciny települések, a domboldalakat a szőlő, cseresznye és olívaültetvények határozzák meg. 

A kékfrankos Magyarország legelterjedtebb szőlőfajtája, illetve mi magyarok vagyunk a fajta – termőterületét tekintve – elsőszámú termesztői. Ettől függetlenül a műveltebb külföldi borissza Ausztriához köti, osztrák fajtaként tartják számon. Népszerűsítéséért tett erőfeszítéseiket figyelembe véve ez teljesen helytálló megállapítás, eredetét tekintve viszont nehéz lenne tényként bármit is leszögezni. Jóllehet a XX. században kezdett el nagyobb felületen terjedni, mégis csupa talány és megválaszolatlan kérdés lengi körül ezt a nem oly' régóta megismert szőlőfajtát. Vegyünk sorra néhány adatot, illetve feltevést, amit a kékfrankos eredetével kapcsolatban tudunk.

Nagynyárád két pincesorral is büszkélkedhet. A présházak nagy része takaros rendben sorakozik a dombokon, s bár néhol már veteményest, vagy rosszabb esetben akácost látni, azért a legtöbb pincénél még szőlősorok húzódnak. A Pécsi borvidék nyugati területeire jellemző módon jó földet és szőlőtermesztéshez ideális körülményeket találunk itt, viszont kevés palackos bort előállító borászatot.