Eljutottunk a nagy olaszrizling kóstolóra, Budapest várt ránk, mi meg a borokra, kíváncsiak voltunk, időnk meg kevés volt. Nem mintha a kóstoló nem lett volna elég hosszú, csak besegítettünk egy standon és sok érdeklődő jött, két körre tudtunk elszakadni, két tucat pincéhez jutottunk el mindössze talán. De így is jó volt megtapasztalni, mennyi íz, mennyi szín, mennyi izgalom van ebben a fajtában és mennyire az út elején vagyunk még.

Szavaimban és mozdulataimban élek. Ha én volnék a nemzet – alkalmasint a magyar –, megállnám helyem, mert szokták ezt mondani jól működő nemzetekre is; a lokálpatriotizmus oldaláról megközelítve.

A Kövesföldről jó időben ellátni a Papuk-hegységig. Ha tiszta a levegő, egész élesen kivenni a domborzat részleteit, egész nap szemlélve pedig nyomon követhető, mennyi színárnyalatban pompázik a nap mozgásával. A villányi, és más pincesorok zsivajától és hangulatától távol fogadja ezentúl Malatinszky Csaba a borászat vendégeit.