A Pannon Borrégió TOP25 előestéjén az érdeklődő zsűritagok egy különleges kóstolón vehettek részt. A borújságírók, borászokból összeállt mikrobusznyi csapat a Belje Pincészethez látogatott el, a szemerkélő eső ellenére kibuszozott a szőlőbe, szemrevételezte a tavaly ősszel átadott új borászati üzemet, majd az 1526-os építésű pince feletti kóstolóteremben tíz olaszrizlinget kóstolt meg. Magyarok, horvátok, szerbek a rögtönzött zsűriben, vakkóstolón mérettetett meg hét hazai és három vendég bor.
Keller György boraiért el kell utazni Villányba. A családi pincészet ugyanis jóformán „láthatatlan”: bevásárlóközpontokban egyáltalán nem, néhány vinotékában, étteremben, ritkábban fesztiválokon lehet találkozni inkább a boraikkal. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, nem kicsi kézműves pincéről van szó. Az évente hét és fél hektárról szüretelő pincészet évi 50–60 ezer bort palackoz és értékesít: túlnyomórészt helyben, meglepően jó ár-érték arányban.
Indult néhány éve egy aranyos, kedves, ötletes kezdeményezés Villányban. Pontosabban Kisharsányban, a Fekete-hegyen született meg az ötlet: készítsenek a régi hordókból művészi hordókat. A Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet akciója művészek sorát ragadta meg, születtek innovatív és meghökkentő, bájos és fura alkotások egyaránt, a Művészi Hordók bejárták a világot, még Bordeaux-ban is őszinte taps fogadta őket. Jelen sorok szerzője is büszkén vetíti őket előadásaiban, amikor a Pannon Borrégió kreativitásáról, a bor és művészet élő kapcsolatáról ejt szót. Másfajta kapcsolatot feltételez azonban egy nemrég hozzánk eljutott kezdeményezés, amelyben Eger magához ragadja a művészi hordókat. Hogy hogyan s miért? Mindjárt folytatjuk...