Vince napja visszatért a borásznaptárba és a borturisták naptárjában is helyet kér. Most már bizton állíthatjuk, hiszen a villányi és a pécsi borvidéken is, féltucatnyi településen várták a vendégeket. A legnagyobb hangjuk a villányi vincézőknek volt, itt több százan voltak kíváncsiak a majd’ tucatnyi helyen, egész nap zajló programokra. Mi is igyekeztünk minél több helyszínre eljutni.

A kétheti rendszerességet nem könnyen tudjuk abszolválni, most éppen egy hetet hagytunk a regenerálódásra. Nem feltétlen a bor maga, mintsem a társaság okozta hatások kiheverésére pont elég ennyi idő. Meg össze is jött pár bor, ideje volt megbontani őket. Tegnap este kóstoltunk, jegyzeteltünk a pécsi Kalamárisban, ma reggel frissibben megosztjuk a tapasztalatokat.

Valahogy egyre nehezebben megy az írás. Mármint a borról. Néha úgy érzem, hogy túl sok az inger, túl sok minden felett siklunk el egyszavas mondatokkal, vesszük evidenciának. Néha nagyon jólesik lelassítani, elmélyedni a részletekben. Az élmény mélyebb, tartalmasabb, értékesebb.