Szilveszteri bulik, vacsorák, alkalmak sorjáznak előttünk, választani olykor nem egyszerű. A Corso Hotel Pécs**** étterme, a Bistro 48 által összeállított menüt is érdemes végigböngészni, ha még nem választottunk, íme a lehetőség.

A csokoládé - sok más mellett - a kedvencek menüpontban van nálunk már régóta. Bár talán olyan mélységekig még nem jutottunk el, mint csokiban utazó kolleginánk, de kóstoltunk már kézzel készített bonbonokat dánokat, belgákat, szerbeket, horvátokat, szlovéneket, olaszokat, és még sok náció ítéltetett meg csokibonbon által, de a hazai pályán játszókról sem feledkeztünk meg sosem. A legszűkebb pátriánkban a csokikészítők sora nem volt eleddig túl bőséges, de Tésenyi Andrea - akinek csokiban fejlődését mi is végigkísértük -, azonban jelentős eredményeket ért el már rövid idő alatt is. A kakasos kézműves csoki találkozásáról a Vylyan-borokkal Iványi Emese mesél nekünk.

Ahogy a délelőtt tűszúrás-szigorú szembeszelében az utcán lépkedtem, sürgetve A és B pontok közötti út mielőbbi elszivárgását, már az este szoba-melegű nyugalmára figyelmeztem, bízva a kibontásra váró Aszú erejében: a palackba csomagolt három puttonynyi napfényben. Holott, a napsugaras fehéreket a tél derekán hajlamos vagyok elfeledni és kialakult amnéziámon alig szivárog át egy-két minden idős tétel. Jó, tudom, az Aszút felesleges megpróbálni bárhova besorolni, ugyanis titkos alkímiák pincemélyen született gyermek, mely önálló entitás, bizonyosan sokkal több, mint az Őt alkotó „alkatrészek” összessége.