Én naivan azt gondoltam, hogy ember úgy nem lesz újságíró, hogy nem ismeri a tokaji édesborokat. Tokaj itthon egy közös nemzeti minimum, sőt, az alapműveltség része kellene legyen: nem azért, mert szerepel az eredetvédelmileg értelmezhetetlen kategóriát jelentő hungarikumok listáján vagy a himnuszban, hanem mert Magyarország egyik legszegényebb megyéjében a világ egyik legjobb, legismertebb, legtöbb munkával készülő és legköltségesebb borát állítják elő.

December végén ismét az ország nyugati szeglete felé tekeredett az autó kormánya, s mivel Keszőcze Attila már többször invitált a Csepregi Borbarát és Turisztikai Egyesület rendezvényeire, ezúttal igyekeztem eleget tenni a meghívásnak. Szerencsére épp ekkor, december 29-én szervezték meg a csepregi Forralt Boros Túrát, ahol természetesen nem csak meleg italt kóstolhattak a résztvevők.

Egerbe menni mindig jó, és a 40 év is figyelemre méltó időszak már, én például 40 éve végeztem az általános iskolában. Hogy bor egyáltalán létezik, arról akkoriban csak aszúkedvelő apám révén tudtam.