Örömünkre szolgált, hogy sok lelkes olvasónk küldte be receptjeit a medvehagymás pályázatunkra. Ahogy az lenni szokott, nem volt könnyű a díjazottak kiválasztása. A nevezett receptek közül ezért kiválogattuk még azokat, melyekbe a szerkesztőség beleszeretett. Elsőként a Manókonyhába lesünk be.

Kis híján belefulladtunk a medvehagymába. Jártunk fesztiválon, szedtünk a Mecsekben, kipróbáltuk a recepteket. No nem mindet, ezt be kell vallanunk, hiszen mintegy 50 recept érkezett be pályázati felhívásunkra. Ötvenből egyet kiválasztani szinte lehetetlen, ezért is vívódtunk ennyi ideig. De végül is sikerült. De azért kiosztottunk még pár különdíjat is. És természetesen mindenkinek köszönjük a beküldött recepteket! Akik pedig a díjakat kapják:

Ki ne evett volna saját zsírjában sütött és eltett (ha nem is kacsa- vagy liba-), de mondjuk csirkemájat vagy sült húst? Lefogadom, kevesen vannak, akiknek nagyanyái, anyái ne készítettek volna efféléket. A hazánkban sem ismeretlen, de Dél-Franciaország specialitásaként számon tartott konfitálás tulajdonképpen nem más, mint az egyik legősibb hústartósítási eljárás: alacsony hőfokon, saját zsírjában kisütött és tárolt hús, amely hűtés nélkül is eláll, akár hosszú hónapokon át. A confit szó eredete már önmagában is kellő magyarázattal szolgál a dolog mibenlétére: a francia confire szó annyit tesz, tartósítani.