Bár már 2007-ben elkezdődött a Pécsi Borozó szervezése és előkészítése, sőt korábban is foglalkoztunk boros ügyekkel, blogoltunk, írtunk, kóstoltunk, de 2008-ban jelentünk meg először Pécsi Borozóként nyomtatásban, majd weben. A hatodik közös évünk kezdődik el, új kihívásokkal, új energiákkal. Hogy mivel is töltődtünk fel? Mit kóstoltunk, merre jártunk, milyenek voltak az élményeink 2012-ben? Egy kis összegzés, nem toplista, csak ezeket szerettük.
A hideg idő ha megérkezik, jobban vágyik az ember a meleg ízekre, a testes vörösekre, és hajlamosabb engedni a fűszerek hangulati csábításának. A tél illatairól, ízeiről létezik valamiféle lappangó közmegegyezés, a fűszeres teából felszálló gőzben, a hidegben illatozó forralt borban. A tél édes fűszerezése valahol a mézeskalácsban sűrűsödik össze. A mézeskalács illata magában rejti azt az ízt is, amelyet évszázadok hagyományoztak át, s melyet ma mestercsaládok visznek tovább, vagy élesztenek fel.
Nehéz összefoglalni néhány szóban öt évet. Amikor e sorok nagy része íródott, még úgy volt, hogy a huszadik számmal, öt teljes évfolyammal búcsúzik a Pécsi Borozó print megjelenése. Még a szöveg betördelése előtt jött aztán a hír, hogy (mint már többször az öt év során) megint történt valami, ami nem csak erőt, okot adott a folytatásra, hanem anyagi jellegűt is. De egy korszak azért mégiscsak lezárul.