Erőteljes főszerkesztői nyomásnak és lelki terrornak engedve kitörtünk a belvárosból, és Uránvárosban kerestünk rendes fröccsöt magunknak. Pokoli élmények átélése mellett arra is rájöttünk, hogy a bányászok nem szeretik a rozét. Viszont a szóda olcsó és jó.

Új feldolgozót és pinceágat avatott Németh János az Ivánvölgyben. Évek óta járunk fel ide, s mindig látunk valami bővülést, valami fejlesztést. Az új szüret kezdetére elkészült bővítés megünneplésére barátok, üzletfelek, bortollnokok is érkeztek. Bejártuk, megnéztük, közben pedig végig is kóstoltuk, amit a pince kínált. Nem hiába járunk ide vissza, az est konklúziója tömören.

Idén se hagytuk ki a szüreti napokat Szekszárdon, rögtön a legelején csaptunk le a gyanútlan borászokra. Jó volt kóstolni, beszélgetni, mert időben mentünk, nem esett az eső és valahogy az emberek sem gyűltek annyira, mint szoktak. Jó lett volna már öt körül poharat szerezni, kicsit későinek bizonyult a 6 órás nyitást a poharasok részéről. Megint több stand volt egy kicsivel, minden évben nő a kiállítók száma. Gyors látogatás volt, hiszen aznap Németh János pinceavatójára érkeztünk első szándékkal, így aztán gyorsan kellett haladni és kóstolni és persze alig jutott idő egy-két pince tüzetesebb vizsgálatára.