Fanatikus kávérajongó vagyok. Nem kávésznob [és ez nem egy bánkbáni mondat, tehát vesszőnek helye nincs!]! Akkor sem, ha hajlandó vagyok hetven kilométert utazni egy nyitott szűrős dupla ristrettoért. Az ízek, a szertartásban élő szenvedély és a kávés pillanatok köré épülő találkozások hajtanak. Keresek, kíváncsi vagyok – az meg hogy az ital ébren is tart, csupán mosolygós extra szolgáltatás a teremtő erőtől; persze arról hosszan lehetne most értekezni, hogy mitől erős, illetve melyik kávé az erős. Nem teszem. Érdekesebb kérdés, hogy mitől jó, egy kávé: a figyelemtől. És ez ilyen profán.
A Pécsiközgázon szervezett borszemináriumok október előadását Hetényi János tartotta, viszont ezúttal nem elsősorban a Hetényi Pincészet borait hozta el, hanem a mecseknádasdi borbaráti társaság tagjainak boraiból kaptunk válogatást. Nem is nyolc bort, hanem tizenhármat, feszített volt a tempó, de cserébe felfedezhettük a rejtőzködő borfalut.