Tíz borát mutatta be Lelovits Tamás a Kalamáris Borbisztró és Vinotéka legutóbbi kóstolóján. Ha címszavakban kellene felidézni az estét, akkor csak annyit mondanék, hogy friss, gyümölcsös illatok és ízek, elegáns hordóhasználat.   

A Bussay-lányok segítségével megint egy kicsit kitekinthettünk a Pannon borrégió határain túlra a Kalamáris Borbisztró és Vinotéka legutóbbi kóstolóján. Valljuk be, Zaláról elsősorban nem a bor jut az eszünkbe, pedig ott is van egy történelmi borvidék. (Ami a mai rajzolatához képest sokkal nagyobb volt, és még a Balaton-felvidék jó részét is magába foglalta. No, meg az elcsatolt Mura-vidéket.) Sokáig jó hírű, és jelentős hozamú régióként volt számon tartva, azonban a 19. század végétől, a borok minősége és ezzel együtt a vidék híre egyre kevésbé volt egykori önmaga. És akkor szándékosan finoman fogalmaztunk. De szerencsére az utóbbi években már nem is egy pincészet cáfolja a kétes hírnevet. 

Aktuálpolitikai tétel (sajnos), a Krím-félsziget szőlőskertjeiből, az apropó az ismert ukrán-orosz-krími helyzeten felül kenszei kolléga néhány hónapos ideiglenes távolléte volt, amit a pannon térségtől és a Krímtől egyaránt távol, az Újvilágban tölt el némi borászkodással. A hetven éves bort félve nyitottuk meg, dekantáltuk, szelőztettük, és volt egy olyan érzésünk, hogy inkább csak (bor)történelmi értéke lesz a kóstolónak.